Hmmm...

...nem igazán vagyok elégedett magammal, ha végig gondolom a 2011-es évet. Mulasztásokat látok, és állandó rohanást. Sok feladatom volt, sokszor éreztem úgy, a fejem fölött összecsapnak a hullámok, és segítség kellene, hogy legalább egy kis részt levegyen valaki a vállamról. Emberileg ez nem jött össze.
De mint mindennek, ennek is van egy másik oldala. Minden botladozásom ellenére megtapasztaltam Isten végtelen irgalmát, Aki nem érdemem szerint bánt velem, hanem ajándékaival halmozott el bennünket. Szó szerint elhalmozott.
Csodaszámban ment, ahogy visszaadta nekem a "Gyönyörködjél az Úrban..." weboldalt, ajándék tárhellyel. Egy testvér segítségével elkészíthettem saját ötlet alapján (minden tekintetben) az Értem folyt c. dicséret videós változatát húsvétra - így sok testvéremnek szerezhettem örömöt.
Az idei év volt az első, hogy sokat utazhattunk. Akár közelre, akár távolra, akár csak picit messzire, sőt, még távolabbra is.
Voltunk különböző táborokban, kiállításon (a teljesség igénye nélkül).
Megajándékozott lettem a fiam által is. Büszkén és meghatva követtem végig, ahogy fantasztikus eredménnyel végezte a másodikat, és egész jól kezdte a harmadikat.
Ott lehettünk legkedvesebb barátnőm esküvőjén. Mikor 8 évvel ezelőtt megismertük egymást, teljes bizonyossággal hittem, hogy ellentétei vagyunk egymásnak, és soha nem lesz közös témánk. Ez nem jött be! Hála Istennek!
Megéltem az első, és csak remélni tudom, hogy egyben az utolsó olyan esetet, amikor Palkó eltévedt Vácra, az iskolába menet.
Megvarrtam életem első táskáját, amit bontottam párszor, mire teljesen kész lett. S próbáltam kisebb dolgokat is varrni. Ez annyira jól sikerült, hogy mások biztatására az Idősek Karácsonyára is általam varrt kulcstartókkal lettek többek között megajándékozva az idősek (kár, hogy nem készült fotó róluk).
Megpróbáltam a horgolástudományomat egy szinttel feljebb emelni, hímeztem, és kötöttem sokat ebben az évben.
Lett egy varrósarkam, amire már sok éve vágytam, és ami még mindig nincs teljesen kész. Pár polcra lesz még szükségem, hogy valóban mindennel elférjek.
Blogom gazdagodott egy Kata-Piaccal. Sok használt, és nem használt játékot, könyvet, mindenfélét vásároltatok tőlem, amit nagyon köszönök nektek. Ezek bevételéből sikerült  Bécsbe utaznunk; és ebből sikerült klassz dolgokkal megajándékozni  a nagy fiamat karácsonykor. Az már csak hab volt a tortán, hogy minden vevőm elégedett volt.
Ebben az évben találkozhattam Zsuzsával is, még ha csak kis időre. Ugyanolyan élőben is, mint a blogon. :)
S még sok minden történt velem és velünk, mert elfáradtam év végére. De az idei év utolsó hetét pihenéssel - ez nálam egyet jelent a kötéssel (bolero készül) - és számvetéssel töltöm. S ez nagyon jó.
Ennyire konkrétan nem szoktam értékelést végezni - legalábbis nyilvánosan nem -, de arra gondoltam, valószínűleg inspirálna engem az, ha ti is olvassátok ezeket a sorokat, és hol buzdítotok, hol figyelmeztettek... Hiszen sokan közületek, ha "csak" virtuálisan is, de részesei lettetek az életemnek. Tudjátok, kikre gondolok. Sokszor meghatódom figyelmességeteken, egy-egy vigasztaló, bátorító e-mail-eteken. Az egyik legutóbbi volt a munkahelyem kapcsán érkezett soraitok. Többen is jelentkeztetek, és tudom, sokan imádkoztatok is értem, és bár bejegyzés nem íródott, hogy mi történt ezek után, de nagy hatással volt rám a felém fordulásotok, és ez sokat lendített rajtam. Előretekintek, végzem a munkám, és felfelé tekintek. Mindennek értelme van, még a nehéz helyzeteknek is.

S, hogy mit szeretnék a 2012-es esztendőre?
- Nem szeretnék pánikolni, hogy mi lesz velünk ebben a lehetetlen gazdasági helyzetben! S nem szeretnék okolni senkit! "Csak" szeretnék felfelé tekinteni, és bízni Abban, aki még soha nem hagyott cserben. S imádkozni azokért, akik tehetnek érdemben ezért az országért bármit is, Isten akaratában járva.
- Szeretném nem elfelejteni, hogy minden külső-belső körülmény ellenére, értékes vagyok Alkotómnak. Szeretném - ha csak egy kis mértékben is - úgy látni magamat, ahogyan Ő lát engem.
-  Közelebb, és még közelebb kerülni Megváltómhoz.
- Ehhez persze át kell gondolnom, milyen felesleges dolgoktól, ténykedésektől, rossz időbeosztástól kell megszabadulnom, hogy több időt fordítsak hitem mélyítésére.
- Szeretném jól kihasználni az időt.
- Ha valamit elkezdek, azt befejezni is jó lenne.
- Türelem, türelem, türelem. Talán ezzel kezdett volna kezdenem. Másokkal, de önmagammal szemben is.
- Lépni, ha arra van szükség. Csendben maradni, mikor bántó lenne bármilyen véleménynyilvánításom. Észrevenni, ha segítség kell. S tudni meghallgatni a másikat!

Ahogy mindezeket írom, már tudom, soha nem lesz teljes a listám. De kell valami összegzés!

Az új esztendőben hadd lehessek sokkal inkább az Úr akaratában járó, engedelmes, szeretni tudó ember, testvér, anya, kolléga, barát, esetleg társ. Sokkal inkább, mint ebben a lassan elmúló 2011-es esztendőben! Ámen.