... az életünk. Van, hogy jól, van, hogy rosszul döntünk. Van, hogy sehogy sem - de az is döntés.
Én is döntöttem jól, és rosszul is. Talán a legőszintébb kijelentés az, hogy sokszor döntöttem rosszul.
Minden döntésemnek következménye volt, és van.
De egyet tudok: minden rossz döntésem ellenére, nem hagyott magamra Mennybéli Atyám. Bár nem érdemeltem meg, mégis óvott-védett továbbra is. Nem hagyott el.
Barátok elhagyhatnak, de Ő maga az Irgalom, és nem hagy magamra.
Tudja, hogy mennyire esendő vagyok. Tudjam, honnan indultam, és hová tartok. S persze ismeri az összes bennem fellelhető rosszat.
És MÉGIS szeret.
" Az ÚR kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, aki Ő benne bízik."
Igaz, hogy én is főzök sonkát, tojást, és holnap talán sütök valami sütit is a családnak. És nagy öröm, hogy a baromfiudvarunkból van a tojás, és a disznót is mi vágtuk, és füstöltük húsvétra De nekem nem kifejezetten erről szól a húsvét.
Hanem a Feltámadott Krisztusról!
Ezért ma elővettem a régi dicséreteimet, és munka, illetve pihenés közben is azt hallgattam, elgondolkozva mindazon, amit értem tett, és mindazon, amit én tettem ellene, amikor szavaim, tetteim, gondolataim nem álltak összhangban mindazzal, amit Jézus tanított.
Kegyelem, hogy van még lehetőség a kereszthez menni, és letenni-megvallani mindent, ami távol tart Tőle, és újat kezdeni Vele.
Nem volt sem időm, sem kedvem írni. Nem mintha nem lenne miről.
Lassan álltam vissza a rég megszokott rendbe. Kötni is csak a héten kezdtem el újra. A héten voltam először az idén a fonalasomnál. Ő is meglepődött, hogy három hétig nem kerestem. De persze, ahogy megjelentem nála, már is enyém lett egy újabb sálfonal. Amiből azután el is készült egy újabb szerzemény.
Red Heart Boutique Ribbons - Ezüst
Most pedig éppen a Barkafonal oldalán látható Curley sálat kötöm. Ha készen lesz, már is mutatok róla képet.
Olykor sétálunk is. Háttérben a fenyves.
Közben kiadták a félévi értesítőket is. Palkó ismét jól teljesített. Négyest kapott nyelvtanból, teljesen jogosan, de minden más tantárgya ötös lett (még a zeneiskolai is). Azóta egy kicsit többet gyakorolunk helyesírásból, mert az valahogy nem megy neki. Figyelmetlen leginkább, mert ha rákérdezek a hibára, akkor hirtelen a legtöbb esetben tudja a jó választ.
A neten kerestem pár oldalt, ahol játékosan lehet a nyelvtanra ráállni.
Közben egyszerre olvasom a Palkótól kapott könyveket. Nagyon jó mindkettő. A Nick Vujicic és a Fonalboltos is.
Olykor a netről hallgatok Pál Ferit - nagyon felüdít. Takarítás közben is megoldható a hallgatása.
Elkezdtem odafigyelni jobban, hogy mit kenek magamra, mivel tisztálkodom, mivel mosom a hajam. Két helyről szerzem be az ehhez való portékákat, s eddig csak csupa jót tudok mondani. Szerintem ez hosszútávon sem fog változni.
(Innen a narancs és ylang-ylang shea vajat szereztem be szemráckrém gyanánt - ezerszer jobb mindennél, és nem csak szem környékére jó.)
Közben már töröm a fejem, hogy s mint legyen a kertben a munka. Sajnos az utolsó sárgabarackfámat is ki kell vágnom, mert elkapott valami gombabetegséget.
Most tanulgatom a netről és könyvekből, hogyan is kell a gyümölcsfákkal foglalkozni, mert nem volt honnan ezt megtanulnom.
Közben a Facebook-n találtam egy oldalt, amin mindennap találok valami érdekeset. Szerintem ez nektek is tetszeni fog.
Az idei év nem éppen nyugodtan kezdődött. Január elsején volt egy nagyobb tűz a szomszédunkban. Leégett a kis faházuk, mi meg azért imádkoztunk, hogy a mi fából készült házunkat megvédje az Úr Isten. Hála Neki, hogy ezt megtette, és nem lett senkinek baja.
Csodával határos módon a hatalmas lángok ellenére a 20
cm-re lévő tölgyfakerítés nem égett meg...és a 2-3 méterre lévő
műhelyünkre sem terjedt át a tűz. Onnan meg már közel van a házunk is.
Hála és dicsőség Istennek!
Ez "csak" a tűz fénye volt - a műhelyünk árnyékolt.
A lángok, a pernye, és a szálló parázs miatt
kiszaladtunk a házból. Palkó biztonságban tudtam. Autót gyorsan ki a garázsból,
és próbáltunk vödrökkel vinni a vizet és locsolni, de emberileg semmi
esélyünk nem volt.
Ez már a kicsit nyugodtabb percek, amikor már sikerült eloltani a lángokat.
Nem emberi kézben volt mindez. Tudjuk, hogy az Úr Isten volt a mi védelmezőnk!
...a tavalyi év utolsó bejegyzése. Erre tessék, végül is ez lett az új esztendő első bejegyzése.
Ma volt az első nap, hogy annyira rendbe jöttem, hogy végre elmehettünk Palkóval egy kis sétára. Tegnap még nem volt ilyen fényes a helyzet, mert újból belázasodtam, és elég rosszul is voltam, de ez is elmúlt. Ma gyönyörű napsütéssel is megajándékoztak fentről, kifejezetten jólesett a lelkemnek - lelkünknek.
Végre egészen jó volt az idő a 2012-es év utolsó projektjének fotózásához. Ajándékba kaptam a fonalat a Fonalshopos Móni barátnőmtől. Ebből született ez a baktus.
Készítettem hidegtálat, megsütöttem a tortámat. Ünnepeltünk.
Ezt kaptam ajándékba az én nagy fiamtól.
Kora este még bohóckodtunk. Jobban mondva Palkó.
Az esténket - éjszakánkat a gyülekezetben töltöttük. Kellett már a közösség, a bizonyságtételek, az együttlét. Jólesett a testvérek érdeklődése, szeretete.
Feltöltődtem.
:)
Ui.: Bár nem egy remekmű, de az előző bejegyzésben olvasható apró versikét én költöttem.
Nem volt sok időm írni ebben a hónapban, mert rengeteg elfoglaltságunk volt.
Volt egy pénteki IFI este, amire meghívtak a váci fiatalok, és ahol az életemről beszélhettem nekik. Nem is tudtam, hogy tudok két órát beszélni egyfolytában.
Jókat kérdeztek, és nekem is nagyon tanulságos volt az egész alkalom. Annyira jól éreztem magamat közöttük, hogy legalább három napig a föld felett jártam fél méterrel.
Palkó a balul sikerült kürtölése után még párszor fellépett, és egyre jobban megy neki.
Ez volt a legutolsó, amikor is az osztály adott karácsonyi műsort nekünk, szülőknek.
Itt pedig kürtöl.
"Ó, gyönyörű szép..."
Hivatalosak voltunk egy bemerítésre a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetbe.
Egyszer eltudtunk menni sétálni is, egy fárasztó hétköznap után a váci Duna partra.
Megtekintettük Haraszti Béla mestercukrász kiállítását a váci Művelődési Házban.
Készítettem rengeteg ajándékot. Sokról nem is készült fotó.
Pedig ismét volt egy Idősek Karácsonya, amire ötven darab fenyőfát készítettem tobozból. Alá faágból fűrészeltem alapot, illetve a tobozt lefújtam hóspray-vel, majd csodaszép gyöngyöket ragasztottam rá.
Kötöttem rengeteg sálat. Készült bébi sapka, sállal. És baktus is.
A kis Ben és Ryan Skóciából - rajta a manósapi.
Ilyen sálat kaptak többen is. Nem csak ebben a színben.
Palkó volt jó párszor unokaöcs látogatóban -a kis Ben-nél.
Volt nálunk ilyen is...
...és persze ónos eső is, amikor két napig nem lehetett közlekedni.
Végig dolgoztam a hónapot, és bár párszor éreztem, hogy valami nincs rendben, de hajtottam magam. Pedig már egy héttel az ünnepek előtt is belázasodtam, de csináltam tovább a dolgaimat. Az utolsó hétvégén már annyira belázasodtam, hogy másfél napig nem bírtam kikelni az ágyból. Sok minden ki is esett - legalábbis sok mindenre nem emlékszem. De Palkó kitett magáért. Amellett, hogy intézte a a fahordást és a begyújtást, még nekiállt a karácsonyi előkészületeknek is. Büszke vagyok rá. Azért is, mert volt szombat estére egy meghívása valahová, és lemondta azzal, hogy ő most "vigyáz anyára".
Vasárnap már valahogy talpra bírtam állni ezer gyógyszerrel, és sikerült is behoznom a lemaradásomat. És végig csináltam az ünnepet, ami szerintem nagyon jól sikerült. Palkó szerint is.
Remélem Zsuzsi is így gondolja, mert ő volt az egyik vendégünk. :)
Sütöttünk mindenfélét.
Például ilyen karácsonyfát...
...és ilyen szép fenyőfánk volt...
...túlnyomórészt saját készítésű dísszel...
Ez már nem saját készítésű, de én nagyon szeretem.
Persze a fotókat utólag készítettem, mert teljesen elfelejtettem a nagy ünneplésben, hogy nekem fényképezőgépem is van.
Így bocsi Zsuzsi, hogy nem készült közös fotó. Kár érte.
Sajnos még mindig nem sikerült meggyógyulnom. Ma már antibiotikumot kezdtem, mert tüdőgyulladás a gyanú. Remélem, ez már segít, hogy minden kerek legyen.
A betegség miatt viszont nem tudtunk résztvenni a gyülekezeti karácsonyon, amit azóta is nagyon sajnálok.
Még van pár nap szilveszterig, és újévig.
Jó lenne addigra teljesen felépülni, és egy kicsit visszatekinteni az elmúlt esztendőre, levonva belőle a tanulságot.
A héten volt Palkó fiam első nyilvános szereplése a Zeneiskolában.
Nagyon vártuk. Az izgalom mellett kíváncsiak voltunk, milyen is lesz.
Rettenetesre sikeredett, amiért egy cseppet sem tudom a fiamat hibáztatni. Más volt a kísérője a zongorán, aki teljesen más tempót diktált, mint ahogy meg kellett tanulnia. A zongora és a kürt úgy ahogy volt elcsúszott. Számomra úgy tűnt, mintha a zongorista akart volna előtérbe kerülni, ami a fiamat elbizonytalanította rendesen. S még erre jött rá, az a néhány hamis hang is, amit persze már bekalkuláltunk.
De túléltük, bár voltak Palkónak olyan megjegyzései, miszerint emiatt inkább abbahagyná az egész kürttanulást.
Jómagam dühöngtem, mert ez a keddi Tücsök hangverseny igazából olyan növendékekből állt, akik már egy-két-három-négy éve tanulnak az adott hangszeren. Palkó hivatalosan idén szeptemberben kezdte a kürtöt. Csak harmadik osztály 2. félévében olykor foglalkozott vele a kürttanár önszorgalomból. De akkor sincs, még háromnegyed éve sem, hogy ezzel foglalkozik.
A mérgelődésem abból fakadt, hogy miért egy újoncot tett ide a tanár, és miért nem egy gyakorlottabbat. De erre a kérdésemre választ nem kaptam, bár kérdeztem.
A keddi szereplést ugyan felvettem, de azt most veletek nem osztom meg. A ti érdeketekben. :)
Viszont csütörtökön ismét volt egy szereplése Palkónak a Zeneiskolában, a Növendékek hangversenyén. Ugyanazt adta elő (olasz népdal), amit kedden, de ez most az olykor becsúszó hamis hangok, és az időnkénti elcsúszások ellenére is ezerszer jobban sikerült, mint akkor. S persze a zongorán kísérő tanár is figyelt nagyon.
Nagyon jól sikerült a karácsonyi kreatívos alkalmunk a gyülekezetben. Igaz, a derekam majd leszakadt a sok hajolgatástól, miközben egyenként magyaráztam, mutogattam, de megérte. A társaság folyamatosan cserélődött, és így egy hét után azt kell mondjam, szerintem már nemcsak Vácon köt minden fiatal és öreg, hanem az egész régióban.
Iszonyatosan nagy forgalmat csináltunk a Fonalshop.hu -nak. És azóta sem győzök minden engem keresőt továbbítani a webbolthoz, mert már ennyi rendelést, munka és minden más egyéb elfoglaltság mellett nem bírok koordinálni. Főleg, hogy még a munkahelyre is bőven viszem heti szinten a különböző fonalakat.
...nyilvános fellépése lesz Palkónak jövő héten kedden, amikor is a Tücsök hangverseny egyik előadója lesz. S mellé két napra rá is résztvevője lesz egy fúvós koncertnek.
Kelj fel, és nyisd meg szívedet,
Ébredj hát, Jézus szól neked !
Új ember gyermek szívvel él,
Csak bízzál, Jézus arra kér !
Hűsége örökké Tiéd,
Irgalma mindörökre véd,
Szülessen benned új remény !
Eljön az Ország !
(Gável Testvérek )
Pénteken elmentünk Palkóval erre a koncertre. Mi még Gável testvérként ismertük meg ezt a keresztyén zenekart (katolikus testvérek alkotják a csapatot).
Évek óta hallgatjuk őket, és nem ez az első koncertjük, amin részt vettünk már.
Nagyon jó volt most is. Sokat énekeltünk közösen. Palkó még a koncert után is az autóban ülve énekelte az elhangzott dalokat.
De nem csak ének volt, hanem ima, közös dicséret.
Csak azt sajnálom, hogy sokkal kevesebben voltunk hallgatók, mint amire számítottam.
...hétvégén. Palkó pedig az édesapjánál. Háromnegyed óra, és már itthon lesz - hiányzik. A két napban a megunt játékait raktam rendbe, a takarítás, mosás, vasalás mellett. Közben Győri Márti CD-it hallgattam, nonstop. Ezekben a napokban (beleértve az őszi szünetet is) úgy éreztem magam, mint régebben, mint amikor Palkó még pici volt (óvoda előtti időszak). Akkor volt az, hogy TV semmi, dicséretek annál több, és úgy éltünk itt, védetten, hogy a világ olyan távolinak tűnt. A legboldogabb három évem volt. Valahogy így volt ezen a héten is. Nem álltak előttem határidők, nem volt kapkodás. A magunk tempójában éltük meg a napokat. Így sokkal könnyebb volt.
De töprengek, mert nem tudok rájönni, hogyan tudnám ezt a lassított felvételt a rohanós hétköznapokban is megélnem. Valahogy a megoldásra váró gondok egyre csak nőnek, és mintha állandóan felül akarnák írni a békességre és nyugalomra igyekvő igényemet.
Az óvoda, illetve most már az iskola még több feladatot, igényt gerjeszt, bekebelezve vele a szülőt, aki csak adni szeretné magát a gyermekének. A rohanás közepette ez nem megy.
Talán ezért is szortírozok. Jelenleg ugye a játékokat, de a saját apró könyvtáramat is. Nem kell ennyi minden. Persze Palkó apa felőli rokonait, erről soha nem fogom meggyőzni, úgy hogy biztosan jönnek a további játékok. Meg persze Palkó is szereti az újabb dolgokat. De talán egyszer ő is rájön, hogy a kevesebb több, és a sok tárgy birtoklása csak egyre inkább elfordít Istentől.
Remélem, ahogy a tárgyakat lehet szortírozni és továbbadni, úgy az életemben is lehet szortírozni, és elhagyni tevékenységeket, amik csak foglalják a helyet, de nem építőek, nem továbbvivők a keskeny úton.
De még véletlenül se higgyétek, hogy szomorkodom. Csak volt időm gondolkozni. :)
Ma ráadásul két ajándékot is kaptam. Az egyik, hogy sütött a nap. Így kivihettem pár párnát a tornácra, Bibliával, a Mai Igével, a Linda Dillow könyvvel és egy nagy bögre kávéval, és kint sütkérezhettem a napfényben.
Illetve kaptam ajándékba egy kis ezüstfenyőt, amit elültettem. Remélem megmarad, mert akitől kaptam, egy napig víz nélkül hagyta a csupasz gyökerét.
De azért ez a fenyőfaültetés is szimbolikus lett az én szemembe.
Reménységgel tölt el...
...hogy van értelme.
Áldást és békességet kívánok mindannyiotoknak a következő hétre!
Pár hete elkezdtem olvasni Linda Dillow legújabb könyvét, az Elégítsd meg szomjas lelkemet!
No, még nem értem a végére. Sőt, még a felénél sem tartok, mert ezt bizony jól át kell rágni. Nem röpke, könnyű olvasmány. Most pár napja a Róma a 12:1 körül forgok a könyv alapján.
"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek."
Róma 12:1
Valóban száz százalékos az odaszánásom? Vannak olyan területei az életemnek, amiket nem tettem fel az oltárra? Mihez ragaszkodom körömszakadtáig? Mitől nem akarok, vagy nem tudok megszabadulni?
Uram, mutasd meg nekem, hogy is van ez az én életemben, és hogy mit kell még odahelyeznem az oltárra, hogy valóban maradéktalanul Tiéd legyen életem minden része.
A felirat ellenére, ezt bizony nem én, hanem a fiam készítette, a kevés szabadidejében.
Egy fotóm sem sikerült az Ez az a nap!-ról. De a színek nagyon megfogtak, ezért mertem kitenni.
Mammkával sikerült ott találkoznom. A sok évi levelezés után végre személyesen is megismerhettük egymást. Igaz, nagy volt a hangzavar, és cseppet sem voltak ideálisak a körülmények, de jó volt beszélgetni, és megölelni egymást.
Az Ez az a nap! felén vettünk csak részt, addigra annyira telítődtünk a zenével, és a nagy hangerővel, hogy nyolc körül jobbnak láttuk, ha hazajövünk. Az alkalom elején a felvezetés és az imádság, valamint az igei tanítás nagyon kellett, és valóban jó volt. Az énekesek, zenekarok közül Csiszér László zenei világa állt hozzám a legközelebb. Őt eltudtam volna még hallgatni sokáig.
A külföldi előadókat már nem vártuk meg. Az ő stílusukhoz én már szerintem 'túl öreg' vagyok.
:)
Hétfőn leesett az idei első hó. Azután szépen el is olvadt.
