Januári pillanatok

Nem volt sem időm, sem kedvem írni. Nem mintha nem lenne miről.

Lassan álltam vissza a rég megszokott rendbe. Kötni is csak a héten kezdtem el újra. A héten voltam először az idén a fonalasomnál. Ő is meglepődött, hogy három hétig nem kerestem. De persze, ahogy megjelentem nála, már is enyém lett egy újabb sálfonal. Amiből azután el is készült egy újabb szerzemény.

 Red Heart Boutique Ribbons - Ezüst

Most pedig éppen a Barkafonal oldalán látható Curley sálat kötöm. Ha készen lesz, már is mutatok róla képet.

Olykor sétálunk is. Háttérben a fenyves.

Közben kiadták a félévi értesítőket is. Palkó ismét jól teljesített. Négyest kapott nyelvtanból, teljesen jogosan, de minden más tantárgya ötös lett (még a zeneiskolai is). Azóta egy kicsit többet gyakorolunk helyesírásból, mert az valahogy nem megy neki. Figyelmetlen leginkább, mert ha rákérdezek a hibára, akkor hirtelen a legtöbb esetben tudja a jó választ.

A neten kerestem pár oldalt, ahol játékosan lehet a nyelvtanra ráállni.

Az egyik ilyen:

Írj helyesen!

és a 

Szöveglabor

Közben egyszerre olvasom a Palkótól kapott könyveket. Nagyon jó mindkettő. A Nick Vujicic és a Fonalboltos is. 

Olykor a netről hallgatok Pál Ferit - nagyon felüdít. Takarítás közben is megoldható a hallgatása.

Elkezdtem odafigyelni jobban, hogy mit kenek magamra, mivel tisztálkodom, mivel mosom a hajam. Két helyről szerzem be az ehhez való portékákat, s eddig csak csupa jót tudok mondani. Szerintem ez hosszútávon sem fog változni. 

Benke Erika (Ercsu)

(Őt már ismerjük többen is a kötött csodáiról.)

és a 

Mannaszappan

(Innen a narancs és ylang-ylang shea vajat szereztem be szemráckrém gyanánt - ezerszer jobb mindennél, és nem csak szem környékére jó.)

Közben már töröm a fejem, hogy s mint legyen a kertben a munka. Sajnos az utolsó sárgabarackfámat is ki kell vágnom, mert elkapott valami gombabetegséget.

Most tanulgatom a netről és könyvekből, hogyan is kell a gyümölcsfákkal foglalkozni, mert nem volt honnan ezt megtanulnom. 

Közben a Facebook-n találtam egy oldalt, amin mindennap találok valami érdekeset. Szerintem ez nektek is tetszeni fog.

Vass Zoltán Értékmentő Alapítvány

Itt aztán valóban mindenről olvashattok. Csak egy kisebb felsorolás legyen itt most nektek ízelítőül:

önfenntartó gazdálkodás, kézművesség, kemenceépítés ...

Rengeteg linket, és olvasnivalót fogtok itt találni. 

Szerintem érdemes böngészgetni benne.

Egy hónap néhány mondatban...

Nem volt sok időm írni ebben a hónapban, mert rengeteg elfoglaltságunk volt. 

Volt egy pénteki IFI este, amire meghívtak a váci fiatalok, és ahol az életemről beszélhettem nekik. Nem is tudtam, hogy tudok két órát beszélni egyfolytában.

Jókat kérdeztek, és nekem is nagyon tanulságos volt az egész alkalom. Annyira jól éreztem magamat közöttük, hogy legalább három napig a föld felett jártam fél méterrel.

 Palkó a balul sikerült kürtölése után még párszor fellépett, és egyre jobban megy neki.

Ez volt a legutolsó, amikor is az osztály adott karácsonyi műsort nekünk, szülőknek.

Itt pedig kürtöl.

"Ó, gyönyörű szép..."

Hivatalosak voltunk egy bemerítésre a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetbe. 

Egyszer eltudtunk menni sétálni is, egy fárasztó hétköznap után a váci Duna partra.

Megtekintettük Haraszti Béla mestercukrász kiállítását a váci Művelődési Házban.

Készítettem rengeteg ajándékot. Sokról nem is készült fotó.

Pedig ismét volt egy Idősek Karácsonya, amire ötven darab fenyőfát készítettem tobozból. Alá faágból fűrészeltem  alapot, illetve a tobozt lefújtam hóspray-vel, majd csodaszép gyöngyöket ragasztottam rá.

Talán itt egy kicsit látható:

forrás: vbm.hu

Kötöttem rengeteg sálat. Készült bébi sapka, sállal. És baktus is. 

A kis Ben és Ryan Skóciából - rajta a manósapi.

Ilyen sálat kaptak többen is. Nem csak ebben a színben.

Palkó volt jó párszor unokaöcs látogatóban -a kis Ben-nél.

Volt nálunk ilyen is...

...és persze ónos eső is, amikor két napig nem lehetett közlekedni.

Végig dolgoztam a hónapot, és bár párszor éreztem, hogy valami nincs rendben, de hajtottam magam. Pedig már egy héttel az ünnepek előtt is belázasodtam, de csináltam tovább a dolgaimat. Az utolsó hétvégén már annyira belázasodtam, hogy másfél napig nem bírtam kikelni az ágyból. Sok minden ki is esett - legalábbis sok mindenre nem emlékszem. De Palkó kitett magáért. Amellett, hogy intézte a a fahordást és a begyújtást, még nekiállt a karácsonyi előkészületeknek is. Büszke vagyok rá. Azért is, mert volt szombat estére egy meghívása valahová, és lemondta azzal, hogy ő most "vigyáz anyára".

Vasárnap már valahogy talpra bírtam állni ezer gyógyszerrel, és sikerült is behoznom a lemaradásomat. És végig csináltam az ünnepet, ami szerintem nagyon jól sikerült. Palkó szerint is.

Remélem Zsuzsi is így gondolja, mert ő volt az egyik vendégünk. :)

Sütöttünk mindenfélét.

Például ilyen karácsonyfát...

...és ilyen szép fenyőfánk volt...

...túlnyomórészt saját készítésű dísszel...

Ez már nem saját készítésű, de én nagyon szeretem.

Persze a fotókat utólag készítettem, mert teljesen elfelejtettem a nagy ünneplésben, hogy nekem fényképezőgépem is van.

Így bocsi Zsuzsi, hogy nem készült közös fotó. Kár érte.

Sajnos még mindig nem sikerült meggyógyulnom. Ma már antibiotikumot kezdtem, mert tüdőgyulladás a gyanú. Remélem, ez már segít, hogy minden kerek legyen. 

A betegség miatt viszont nem tudtunk résztvenni a gyülekezeti karácsonyon, amit azóta is nagyon sajnálok. 

Még van pár nap szilveszterig, és újévig.

Jó lenne addigra teljesen felépülni, és egy kicsit visszatekinteni az elmúlt esztendőre, levonva belőle a tanulságot.

:)

Nálunk mindig történik valami!

Mesélhetnék az utóbbi egy-két hónap történéseiről.Lehet, hogy könyvet kellene már lassan írni az életünkről, mert valami mindig történik. De mindig kapunk az Úr Istentől segítséget is, ahogy átvisz bennünket az adott szituáción.
Például, amikor Vácon iszonyatos eső volt még október elején, és bár a fiam kértem, hogy ne induljunk még el itthonról, várjuk meg a vihar végét, de nem hallgattam rá. Már a vezetés is eléggé félelmetes volt, mert mindig valahol a közelben csapott be a villám. De amikor át szerettem volna haladni egy alagúton, és nem vettem észre a sötétben, hogy kb. 50 cm-es víz áll benne, és leállt az autóm. Másé is, de az nem vigasztalt. De még kaptam fentről annyi lökést, hogy elinduljon annyira az autóm, hogy kijöhessek az alagútból, még átmehessek egy forgalmas kereszteződésen, és még a buszmegállón is túljussak, és akkor kész, vége, leállt a kis drága 17 évesem. Remegés, sírógörcs, majd telefon egy drága barátnak, aki valóban az, és még autószerelő is. Eljött, észrevette, hogy a nagy vízben a rendszámomat is elhagytam, csak hogy tetőződjék a gond. Elvontatott. Minden bajom volt, úgy féltem, mert a fék sem működött, csak a kézifékkel variálhattam. Elvitte a fiamat a suliba, engem a munkahelyemre. Azután rendbe hozta az autómat, és még visszament az alagúthoz, ahol megtalálta a rendszámomat, és kikalapálta, mert átmentek páran rajta. Szerelés után kiderült, a két első gumim életveszélyes, ezért az autószerelőm nem engedi, hogy vezessem. Még jó, hogy itthon volt tartalék gumim....

forrás: vaconline.hu

De hogy félretegyem a problémákat, írnék valami fantasztikusat is.

Jó pár hete fodros sálat kötök sálfonalból, amit egy váci webshopból (Fonalshop) szerzek be - országos viszonylatban a legolcsóbb. A kolléganőim is látták a sálat, ezért már nekik is kellett fonalat és kötőtűt rendelnem, és akik nem tudták a kötéstechnikát, annak meg is mutattam. Ezzel elindult egy láncreakció. Most már a röntgen 2/3-a köt. De már  belelendültek a CT-ben, a Mammográfián, az Izotópon, a Belgyógyászaton is. Olyanok is neki álltak, akik saját bevallásuk szerint harminc éve nem fogtak kötőtűt a kezükben. Lassan már mindenki elkészítette az önmagának szánt sálat, és már a karácsonyi ajándékba szántak készülnek. Nagy mennyiségben.
De ez tovább gyűrűzött. Ugyanis egy orvosnőnk, kiment Pozsonyba a rokonaihoz, akiknek szinten maga kötötte sálakat vitt ajándékba, és a sálak annyira elnyerték a tetszésüket, hogy ott kint megrendeltek egy nagyobb fonalmennyiséget egy hozzájuk közel eső webshopból. Most már ők is kötnek.
De még vannak fejlemények. A gyülekezetünkben november végén karácsonyi kreatívos alkalmunk lesz, ahová a sálam is bekerült. Most nagyon kíváncsi leszek, itt hányan vágnak bele, és meddig tart a kötős hobbi.
Mindenesetre az én szívem örül, hogy végre a napi nyavalyák közepette is lehet felüdülni és felüdíteni másokat egy kis kézimunkával. (S bár emiatt van irigyem, de lassan beletörődök ebbe is.)

Mozgalmas nyár...

...van mögöttünk. 

- Babáztunk... Barátnőztünk...

- Olvasgattunk. Palkó Geronimo Stilton könyveket, én meg komolyabb műfajt: Vámos Miklóstól az Apák könyvét, Gárdonyitól az Ida regényét, és a Földre néző szem - égre néző lélek c. művét. Mindegyik nagyon jó, nagyon elgondolkodtató, és mindegyiket ajánlom is. De ami igazán sokatmondó volt, az a Földre néző szem - égre néző lélek. Mint egy modern kori Példabeszédek. Megtaláljátok a mek.hu oldalán, itt.

De vettem pár James Dobson könyvet is Mammka javaslatára, hogy megfelelő módon tudjak viszonyulni kiskamasz fiamhoz. Semmi liberalitás, de mégis könnyen emészthető, tettekre váltható írások, krisztusi értékrend szerint. 

- Közben Palkó 10 éves lett, és a sok minden mellett a legkedvesebb ajándéka egy Skóciából érkező csomag a féltestvérétől, amiben többek között egy összerakható repülőgép makett lapult. Két nap sem kellett, és már össze is rakta a nagyfiú. 

- Augusztusban két táborban is részt vett a nagyfiú. Az első, egy Természetbúvár tábor nekem is nagyon bejött, szívesen ott lettem volna én is. Batikoltak lenvászon szatyrot, készítettek fürdőgolyót, és szappant, és madáretetőt is. Voltak piacozni is, ahol egy idős nénit látogattak meg, aki gyógynövényeket árult. Így gazdagodtunk mi is egy cserepes papsajtmályvával.

- De volt egy másik tábor is a váci Művelődési Házban. Kézműves tábor. Itt is volt batikolás, de nemezeltek, mesét írtak-festettek, karkötőt készítettek, decoupage-oltak. Emellett pár közeli múzeumba is ellátogattak.
S miközben vártam rá, hogy együtt mehessünk haza, egy kicsit járkáltam a környéken...

- Közben jártam a Rendőrkapitányságon is (lásd előző bejegyzést), ahol egy nagyon kedves hölgy fogadott. Nagyon segítőkész volt, és szinte úgy váltunk el, mint két közeli ismerős. Isten kezében vagyunk továbbra is, Ő tudja egyedül, hogy itt részünkről befejezett-e az ügy, vagy nem.

- Augusztusban egyszer előkerült a kürt is. Nincs mit szépíteni, ez van. Csak egyszer. Nem volt szívem gyakorlással zaklatni a gyerkőcöt. De mintha nem is hagyta volna abba az iskolaévet, és nem tartott volna szünetet, ment minden mint a karikacsapás.

- Nyertem Ritánál és Tündérviolánál is egy kis ajándékot, és már javában napi használatban vannak, de csak most sikerült feltennem róla a fotókat. 

 Ritától ez az alátét, és még mellé kaptam egy mosirongyot.

 

Tündérviolától pedig az olimpia kapcsán zajlott egy játék, és ott nyertem ezt a csodaszép könyvjelzőt.

- Ja, és persze, amikor csak lehetett, drukkoltunk minden hazánkbelinek az Olimpián.

- Elmentünk egy Magyar Continental Singers koncertre. 

- Augusztus 20-án bár itthon voltam, de a házimunka mellett végignéztem az M1 műsorát. S már nagyon készültem az Ecset és zongora előadásra Havasi Balázstól. Mit ne mondjak, gyönyörű volt. Kiiktattam mindent, és fejhallgatóval hallgattam a zenét. Olyan érzéseket pendített meg bennem, amire nem számítottam. Közben persze kutakodtam a neten, és végigolvastam a zongorista-zeneszerző weboldalát, belehallgattam a CD-ibe, és már egy CD-t is megrendeltem (Munkácsy). 

Szívem szerint a decemberi koncertjére is elmennék, a jegyárat azonban nem az én pénztárcámhoz szabták. De egyáltalán nem búslakodom.

- Ma délután elkészültünk minden tankönyv bekötésével, iskolaszerek elpakolásával. Nyáron igyekeztünk folyamatosan szortírozni, és továbbadni mindent, amire nekünk már nincs szükségünk, hogy rendezett környezetben vágjunk neki az újabb tanévnek.

S persze ima, ima, ima, hogy az Úr Istennel járjuk ezt az időszakot is. 

Mókuskerék

Egy hete próbálok visszaszokni a dolgos hétköznapokba. Nehezen ébredek fel, és estére már hamar elfáradok. 

A kalóriaszámolgatást egy kicsit hanyagoltam, pedig már többen is mondták a kolléganőim közül, hogy látványos a fogyásom. Noszogatni kell magamat, no. 

A héten kaptam egy levelet a Rendőrkapitányságról. Tanúnak idéztek be. Persze, szerintük az ügy annyira nem tartozik rám, hogy nem írnak benne arról, miért is kellene bemennem, így fogalmam nincs, csak sejtésem van, hogy talán a múltkori betörés miatt kell bemennem. Majd kiderül. Bár az, hogy amikor az eset történt, és kértem, hogy nem szeretnék tanú lenni, mert féltem a fiam, és a saját életem, akkor megnyugtattak, hogy persze, nem kell tanúnak lennem - megértenek. Ezek szerint oda a megértés. Én meg gyomorgörccsel várom a meghallgatást, s kapaszkodom az Igébe, hogy az Úristen nem hagy magamra, és nem marad el tőlem - tőlünk.

De azért történnek jó dolgok is. A héten megkaptuk a fizetésemelésünket januárig visszamenőleg. Bár nagyon hálás vagyok, de azért vak nem. Sajnos a fizetésemelés nem az alapbérünkben következett be, hanem illetménykiegészítésként kaptuk, így viszont bármikor megvonhatják tőlünk, ha az államnak nincs pénze ránk, az egészségügyben dolgozókra. Viszont a héthavi pluszpénz nagyon jól jött, és már helye van - volt. Nagy segítség volt iskolakezdés előtt.

Közben a héten egy testvérnőm is segítséget kért, mert szeretné eladni a babakocsijukat, és kért, hogy fotózzak pár képet, és hirdessem, ahol csak tudom. A hirdetést itt láthatjátok. Ha tudjátok, kérlek ti is osszátok meg a Facebook-on, és ahol csak lehet.

Legyetek áldottak!

Három hét édes semmittevés...

...után holnap ismét munkába állok. Tavaly ez valahogy könnyebben ment. Most nehezebben készülök rá. 

Persze a semmittevés nagyon erős túlzás, de arra nézve azért igaz, hogy nem a szürke, meg a még szürkébb hétköznapokról szólt, hanem a feltöltődésről. Mind lelkileg, mind fizikálisan.

Nem is merem elárulni, mikor keltem a szabim alatt. Végre nem az 5-5:30-at kellett belőnöm. S pont az alvással volt egy kisebb meglepődésem Palkó fiam kapcsán. Tíz éve alatt most fordult elő vele először, és csakis a tihanyi nyaralásunk alatt, hogy nem korán kelt, ahogy szokott, hanem 9 után. Ilyet megszületése óta nem tapasztaltam. :)

Esztergom, és Tihany mellett még belefért két nap a piliscsabai táborban (Bethánia szervezésében). Voltak nagyon komoly beszélgetések. Semmi kegyeskedés, semmi vallásoskodás, csak a szívünk. Engem konkrétan "megütött" egy igevers Jakab leveléből, így volt mit hazahoznom a szívemben útravalóúl.

S még volt mód a tábor résztvevőivel egy nagyot túrázni is a Holdvilág-árokhoz. De nem is a túra volt a lényeg, mert engem egy hatalmas szeretetbomba árasztott el, ahogy rájuk néztem. Ők a családom. 

Nyolcadik éve járunk össze nyaranta, és év közben is tartjuk a kapcsolatot e-mail-ben, Facebook-n. Többször úgy gondoltam kényelemből, hogy ez már nem kell nekem, van más közösségem közelebb, de az Úristen mindig visszavitt közéjük. Mi kell ennél nagyobb megerősítés!

 

 

A piliscsabai tábor résztvevői 

Két barátnőm is meglátogatott a szabim alatt. Igazi dumaparti volt mindkét alkalommal. Nagy komolyságok, és nagy röhögések. 

De persze volt itthoni téblábolás a kertben is. Mert azért elhanyagolni nem lehet, amibe annyi időt, és energiát fektettünk. Szépen teremnek a paradicsomtöveim - többfélém is van. A paprikáim még csak most virágoznak, de nagyon szépek, így remélem lesz rajtuk termés is. A három cukkinitövem gyönyörű cukkiniket növeszt, és gazdagon. Így - bár soha nem gondoltam volna -, de rákaptunk a cukkinis lecsóra.

Olvastam két könyvet is, azokról bővebben egy másik postban írok. Meghímeztem végre Manka mintáját. Kötöttem egy bolerót, ami még in progress. Ja, és tanulom az új fényképezőgépem használatát, mert hogy lecseréltem a hét éves Kodakomat egy egyszerű, olcsó, de nagyszerűbb Sony  Cyber-shot-ra.

Pár napja Palkó, és én is regisztráltunk a Kalóriabázis.hu-ra, mert sajnos van rajtunk pár kilogramm fölösleg. Itt vezetni lehet a napi kalóriabevitelt, és a napi mozgásokat is. Mindkettőnknek sikerélménye van, mert mindent ehetünk -  még tortát is -, csak nem léphetjük túl a napi kalóriakeretet, és megindult mindkettőnknél a fogyás. Pedig még jégkrémezünk is. Én már most úgy érzem magam, mintha 55 kg lennék. :)

S a nap szenzációja! Palkó ma töltötte be a tízet!

Sajnos ennek van egy szomorú mellékzöngéje is, ugyanis apázik egy hétig, így nem igazán tudjuk ma együtt ünnepelni ezt a kerek évfordulót. De azért átszaladt egy anyai ölelésért. És egy fotóért. :)