Három hét édes semmittevés...

...után holnap ismét munkába állok. Tavaly ez valahogy könnyebben ment. Most nehezebben készülök rá. 

Persze a semmittevés nagyon erős túlzás, de arra nézve azért igaz, hogy nem a szürke, meg a még szürkébb hétköznapokról szólt, hanem a feltöltődésről. Mind lelkileg, mind fizikálisan.

Nem is merem elárulni, mikor keltem a szabim alatt. Végre nem az 5-5:30-at kellett belőnöm. S pont az alvással volt egy kisebb meglepődésem Palkó fiam kapcsán. Tíz éve alatt most fordult elő vele először, és csakis a tihanyi nyaralásunk alatt, hogy nem korán kelt, ahogy szokott, hanem 9 után. Ilyet megszületése óta nem tapasztaltam. :)

Esztergom, és Tihany mellett még belefért két nap a piliscsabai táborban (Bethánia szervezésében). Voltak nagyon komoly beszélgetések. Semmi kegyeskedés, semmi vallásoskodás, csak a szívünk. Engem konkrétan "megütött" egy igevers Jakab leveléből, így volt mit hazahoznom a szívemben útravalóúl.

S még volt mód a tábor résztvevőivel egy nagyot túrázni is a Holdvilág-árokhoz. De nem is a túra volt a lényeg, mert engem egy hatalmas szeretetbomba árasztott el, ahogy rájuk néztem. Ők a családom. 

Nyolcadik éve járunk össze nyaranta, és év közben is tartjuk a kapcsolatot e-mail-ben, Facebook-n. Többször úgy gondoltam kényelemből, hogy ez már nem kell nekem, van más közösségem közelebb, de az Úristen mindig visszavitt közéjük. Mi kell ennél nagyobb megerősítés!

 

 

A piliscsabai tábor résztvevői 

Két barátnőm is meglátogatott a szabim alatt. Igazi dumaparti volt mindkét alkalommal. Nagy komolyságok, és nagy röhögések. 

De persze volt itthoni téblábolás a kertben is. Mert azért elhanyagolni nem lehet, amibe annyi időt, és energiát fektettünk. Szépen teremnek a paradicsomtöveim - többfélém is van. A paprikáim még csak most virágoznak, de nagyon szépek, így remélem lesz rajtuk termés is. A három cukkinitövem gyönyörű cukkiniket növeszt, és gazdagon. Így - bár soha nem gondoltam volna -, de rákaptunk a cukkinis lecsóra.

Olvastam két könyvet is, azokról bővebben egy másik postban írok. Meghímeztem végre Manka mintáját. Kötöttem egy bolerót, ami még in progress. Ja, és tanulom az új fényképezőgépem használatát, mert hogy lecseréltem a hét éves Kodakomat egy egyszerű, olcsó, de nagyszerűbb Sony  Cyber-shot-ra.

Pár napja Palkó, és én is regisztráltunk a Kalóriabázis.hu-ra, mert sajnos van rajtunk pár kilogramm fölösleg. Itt vezetni lehet a napi kalóriabevitelt, és a napi mozgásokat is. Mindkettőnknek sikerélménye van, mert mindent ehetünk -  még tortát is -, csak nem léphetjük túl a napi kalóriakeretet, és megindult mindkettőnknél a fogyás. Pedig még jégkrémezünk is. Én már most úgy érzem magam, mintha 55 kg lennék. :)

S a nap szenzációja! Palkó ma töltötte be a tízet!

Sajnos ennek van egy szomorú mellékzöngéje is, ugyanis apázik egy hétig, így nem igazán tudjuk ma együtt ünnepelni ezt a kerek évfordulót. De azért átszaladt egy anyai ölelésért. És egy fotóért. :)

Zsuzsa ihlette boglárkák...

Mert hogy a drága kitalálta, ő bizony ilyet szeretne. Persze ebből is több fajta van. Van cserje, van hagymás, meg amiről még nem is tudunk. És sikerült rendesen beizzítania engem is, mert azóta nem tudok nyugodni, és szeretnék kicsit is, és nagyot is, cserjét is, és hagymásat is. 

:)

forrás: net

Pörgés...

...az van nálunk. Nálam.

Egy ismerősömtől rengeteg petrezselymet kaptunk. Két hete az első nagyobb adagból pestot készítettem, de amikor kaptam a következő adagot, akkor már gondban voltam, mi legyen vele. Végül is találtam egy egyszerű ötletet, miszerint apróra kell vágni, és 5 ek. petrezselyemhez 1 ek. sót kell rakni. Amikor szorosan az üvegbe rámolom, akkor a tetejére is sót kell szórni megtetézve, és így kell elrakni. Most ebből használok levesbe, főzelékbe, hússal töltött akármibe. Fotó az nincs, mert eddig négyszer próbáltam fotózni, de egyik sem sikerült. Nem próbálkozom vele többet.

Pár napra rá a szomszédomtól kaptam apró vödörnyi meggyet. A feléből fagyi lett, csak úgy egyszerűen. Mosás, kimagozás, kukactalanítás, aprítógépbe be, és mars a fagyasztóba. Nem tettem bele cukrot, mert a savanykásabb íz, nálunk jobban bejön nyáron.

A másik feléből pedig dzsem készült. 

Közben persze munka is folyik ezerrel a kertecskéinkben. Van itt minden. Nálunk még a virágok mellett is van bab, retek, pari és paprika. Eddig jól tűrik egymást. 

 És akkor jöjjenek az állatkáink. Köztük ez az édes pihe-puha kis szőrgomolyag. Persze csak kölcsöncica a szomszédból. És bár nem vagyok macskapárti, de ez a kis cicó levett a lábamról - rendesen.

Ezek pedig a tengerimalacaink.  Pár hónapja még csak a fekete-fehér foltos volt meg, de Palkó kikönyörgött neki egy társat. Klasszak.

És hogy legyen iskolai téma is, tegnap megvolt a Zeneiskolai évzáró, ahol Palkóék is énekeltek, és megkapták a bizonyítványaikat is. Jövőre megint szolfézs, és persze kürt is.

...és még nincs vége a hétnek!

:)

A mai nap termése

A híres-neves krumplink. Egyelőre ez volt a legnagyobb cserepünk. De ha beválik a cserépben termesztés, komolyan beruházok egy jóval nagyobb edénybe, vagy dézsába.

Csak mutatom a helykihasználásunkat.

:)

Itt lesz a tyúkok helye. Egyelőre a hálót már sikerült felraknunk, és bedeszkáznunk a kerítés alját, de a neheze még hátra van. Amikor is a meglévő kiskaput kell nyestbiztosra elkészítenünk. Valamint a tyúkólra kell ajtót készítenünk.

Itt pedig egy madárfiókát kaptam lencsevégre. Napközben vettem észre, hogy nagyon csiripel valaki. Mire előkotortam a fényképezőgépet, már a szomszéd csúszdájának a létráján csücsült.

Veteményeskert

Ez csak az egyik. Még van pár helyem a telken, ahová mindenfélét ültettem. Sőt! Még a virágaim közé is ültettem paradicsom és paprikapalántákat, sőt babot is. :)

Örömöt ad a kerti elfoglaltság. Direkt nem írtam kerti munkát, mert nekem nem az. Persze valaki mondhatja, hogy másképp lenne, ha sokkal nagyobb volna a kertem. Lehet. Nem tudhatom.

Örömöt ad a növekedésük, fejlődésük. 

Teljes a kikapcsolódás közöttük.

S amiről nincs fotónk, de majd készítek. Ez bizony a krumplitermesztés. Mivel nekünk nincs nagy területünk a krumplihoz, ezért egy netes ötlet alapján, egy nagy cserépben csináljuk ugyanezt. Na, ki találja ki elsőre, hogyan történik is ez pontosan????

:)

Munkás szombat...

...van mögöttünk. Reggeltől estig meg sem álltunk Palkóval.
Amíg ő nyírta a füvet (egy kis segítséggel), addig rendeztem a kertet.Vettem végre faanyagot és polcvasat is a kreatív-varrósarokba. Ez utóbbit lefújtam feketére, majd hirtelen ötlettől vezérelve az egyik ütött-kopott kerti fotelt is kezelésbe vettem. Nagyon jót tett neki a fekete design, csak sajnos elfogyott a festék. De az már biztos, hogy jövő héten jó pár acryl spray-vel jövök haza.
Délután mértünk, fúrtunk-faragtunk, csiszoltunk, és végre felkerültek a polcaim arra a bizonyos kreatívos részre. Nem volt egyszerű, de elkészültünk vele. Felpakolni rájuk már nem volt erőm. Mert mire mindezzel végeztünk addigra már bőven estefelé jártunk.
S még csak ezek után álltam neki főzni valami meleg ételt.
A mai napra az imaház maradt volna, de reggel eldőlt, hogy ebből nem lesz semmi. Reggelire valót készítve, a forró olajat a kezemre öntöttem, és mostanra sikerült valamelyest úgy lehűteni a kezem, hogy a fájdalom  elviselhető valamelyest (hideg folyó víz, jég - több mint 4 órán keresztül). De hála Istennek, hogy nagyobb baj nem történt.

Fotókat a kreatívos helyemről, majd később készítek, amikor már elrendeztem mindent. De addig is, felteszem Palkó 3 képét, amit ő maga fotózott.

Limo - a cicája, apukájánál

Apukája galambokat tart, és ezt a gatyást ajándékozta Palkónak

Ezek pedig a huszonvalahányból néhány

Ezeket már én fotóztam:

Ezt a gyíkot tegnap Palkó mentette meg, két kutyus szájából kikapva...

...akkor még meg volt a farka. Gondolom elhalhatott neki, és levált. 

Tegnap délután már elengedtük, és ma már találkoztam vele a lomjaink között.

Gondviselés

Múlt hétvége felé kivettem pár nap szabadságot, hogy egy kicsit bepótoljam az itthoni elmaradásaimat. A fiam iskolában, így minden adott volt ahhoz, hogy haladjak. De sajnos én úgy működöm, hogy listát gyártok. Momentán ez 2 db A4-es lapot jelentett, amit teleírtam mindenfélével, köztük állandóan halogatott munkákkal. S ahogy végeztem egyikkel-másikkal, kihúztam a lapról ezeket. De valami folytán, ahogy kihúztam egyet, helyette eszembe jutott még kettő. Most ott tartok, ahogy az elején - van két teljes oldalam teleírva. Szóval a frász kerülget. :)

De azért hadd említsek meg egy esetet, ami velem esett meg pénteken. Pénteken rászántam magam a másik esővíztárolóm "beszerelésére". Fölösleges csatorna le... Mindkét dézsa teteje lezárva. A jól végzett munka után, elkezdtem locsolni is, és elfogyott a két hete összegyűjtött esővizem minden cseppje a vödrökből. Imádkozni kezdtem esőért. Aznap többször is. Egész nap gyönyörű napsütés, este még semmi a láthatáron. Eszembe jutott egy történet, ahol ugyancsak esőért imádkoztak, és az egész gyülekezetből egy kislány volt, aki esernyővel ment az imaórára, mert ő volt az egyetlen, aki el is hitte, hogy Isten cselekedni fog.
Este lefekvés előtt a dézsákhoz ki, tetők le, és irány aludni.
Másnap reggel pizsamában ki, és lám, tele mindegyik dézsám esővízzel. Csurig.

Öröm  volt a szívemben, szinte ugrándoztam. De csak visszafogottan, nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy valami baj van nálam.

Aprócska történet, de nekem fontos momentum.

Imádkozzatok ti is hittel! Ne csak aprókért, hanem óriási dolgokért is.  :)

Fantasztikus volt...

...ez a hét. Munkás nagyon, de szuper.
Az egy hete történt esővíz-gyűjtögetés után szétnéztem a neten, hol lehetne venni az én pénztárcámnak megfelelő hordót, dézsát vagy bármit. Végignéztem a licitálós oldalakat, a barkácsáruházak prospektusait, és egyéb cégek termékeit. Az egyik túl drága volt, a másik túl silány, a harmadik ronda és óriási, és hazaszállítani is képtelenség (ráadásul a kis telkem nagy részét is elfoglalta volna).
Egyszer csak elém bukkant ez a cég: a Terracell Kft. Nézegettem a tárolóedényeit és az árakat. Na ne! Egész normális árakon egészen normális kinézetű, stabil valamit találtam (egy fotó alapján - az elsőt nézzétek). Másnap (kedden) telefon. Van persze, az ára bruttósítva is egészen megfelelő, de nem szállítanak házhoz, de megoldják, úgyis jönnek erre felé magánügyben (talán), úgy csütörtök tájékán. Hívjam akkor őket. Hívom csütörtökön. Sajnos mégsem jönnek a környékre, de már Vácon van a két darab 310 literes dézsám egy vastelepen. Ugyanis volt éppen egy váratlan fuvarjuk szerdán Vácra, így ezt is felpakolták. Csak szólok, fizetésről még szó sem volt, hogyan, mi módon. Húúú, mondom, ez fantasztikus. Ilyen nincs, vagy még is. A főnök mondta, majd küldi e-mail-ben a többit, mit hova, hogyan utaljak. Hívom közben a vastelepet. Igen, náluk van, de nem vállalnak kiszállítást, valahogy vigyem el.  Nem, nem kell vinnem semmilyen papírt, sem számlát, sem fizetési bizonylatot, majd rendezem a céggel, ahogy akarom, csak vigyem. A fiam édesapja éppen a környéken járt, és ő hozta el nekem a két méretes dézsát, ami sokkal jobb minőségű, mint amire számítottam, és még kinézetre is nagyon tetszik, és jó nagy (Palkó simán eltűnne benne, pedig nem kicsi). Várom az e-mail-t a cégtől csütörtök este, nem jön. Már kezdem rosszul érezni magam a bőrömben, hiszen egyet már be is raktam a helyére (vasfűrész elő, csatorna csonkolás megtörtént). Késő este már nem bírtam magammal, írtam egy mail-t, hogy minden szuper, jobb, mint amit remélni mertem, de azért fizetnék is. Péntek reggel semmi. Péntek délelőtt semmi. Végre dél körül már megkaptam az adatokat, hogy hova mennyit fizessek. Sikerült megint meglepniük, mert jóval lejjebb kerekítettek, mint ahogy kiszámoltam. Szállítási költség semmi.Utalás ment.
Ezt több idő volt leírni, mint megélni. De azért osztottam meg veletek, mert azóta is repülők örömömben. Annyira kerek volt az egésznek a megélése, és annyira fantasztikus embert ismertem meg, hogy az csak csuda. Mutassatok még egy olyan embert, aki Pest megye totálisan másik részéből mindent megtesz azért, hogy egy ismeretlen ember megkapja, amit szeretne, és úgy, hogy még pénzt nem látott akkor érte (ja, és vállalkozó). Szeretnék még több ilyen klassz embert megismerni. Bár azért vannak ilyen emberek a környezetemben. :)))

Egyelőre csak ezt raktam be a helyére. Valószínűleg még egy csatorna merevítőt kell oda tennem, hogy ne legyen mozgása alul - de nekem már így is tetszik. Egyébként van hozzá csap és tető is, de a csapot nem fogjuk használni, a tetőt pedig majd akkor, ha már nem lesz ilyen csapadékos az idő. 

Köszönöm Atyám ennek az embernek a jóindulatát, és szervezőkészségét. Köszönöm, hogy megismerhettem őt. Áldd meg kérlek az életét, és mutass még több ilyen embert, nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak! Ámen.

Játék az esővel

Végre eljött az első kiadósabb eső. S mivel nekünk nincs esővíztároló hordónk, ezért manuálisan töltögettük meg a kisebb-nagyobb edénykéinket a drága vízzel.
Kár, hogy már kifogytunk az ilyen edénykékből.

Még mielőtt...

...valaki azt gondolná, mennyire megfontoltan, józanul, kiszámíthatóan élem az életem, gyorsan jelzem, nem így van. Ilyen szeretnék lenni, de még csak meg sem közelítem ezt az állapotot. Valaki írta az előző postomhoz, hogy milyen jó, rendezett a kertem. Na ja! Nem véletlen, hogy a lakást belülről nem fotózom. :) Mert az szalad.
Nem megy minden. Ha szép a kert, akkor a lakásban van felfordulás, és fordítva.
A kertecskéim nem nagyok, így a zöldségesem sem. De tavaly is úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy a gyümölcsfáim köré ültettem a palántáimat, illetve be a virágoskertbe. Nekünk így is jó. :)

Mostanában sokszor jut eszembe - lehet, hogy valaki megvet ezért -, hogy nem volt véletlen, amikor a kezdetek kezdetén Isten adott egy irányvonalat a férfiaknak, és a nőknek. A feminizmus nekünk, nőknek sokkal többet ártott, mint használt. Személy szerint - persze, ha lenne társam -, inkább lennék itthon a ház körüli teendőket ellátva, gyermeknevelésben még aktívabban részt véve - még akkor is, ha ez sokkal kevesebb pénzzel jár is. Több időm lenne megadni azt a hátteret, amit most a mindennapos rohanásban nem tudok biztosítani. Helyette van a fáradtság, az ingerültség, a szétszórtság, a kapkodás... és még ezer dolog. Nálunk inkább csak "tűzoltás" van már évek óta. Sok mindenre nincs időm, pedig szükséges munkák elvégzéséről van szó. Általában egy évre előre tervezek, de persze sok minden átrendeződik benne. Van, ami már egy éve húzódik, mint például a kerítés lefestése, pedig már megvettem a festéket is hozzá.
Persze az is tény, hogy helyette inkább leülök Palkóval átnézni a napi anyagot, vagy a kötelező olvasmányt, vagy valamelyik versenyére segítek neki felkészülni. Mert persze a suliban mindig van valami plusz. Sok plusz.

Itt pedig a rozsos zsemléim.

Állandó változásban...

Az egyre drasztikusabb áremelések miatt nekem is újra kellett gondolnom az életünket az év elején.
Az egyik fő döntés az autóhasználat kapcsán következett be. Sok mindenről mondtunk le eddig is, hogy autóval járhassunk be az egyik közeli városba suliba, és dolgozni. Jártunk volna mi tömegközlekedve is, de hihetetlenül kevés busz jön-megy. Pedig nekünk ez van közelebb (mert van ám vonat is 2,5 km-re, a busz csak 1 km), és ezzel tuti időre beérek a munkahelyemre.
Az tény, hogy emiatt 5:50-kor már ki kell lépnünk a kapun, hogy odaérjünk a buszhoz. S bár 7-től 15 óráig dolgozom, de hazafelé jövő busz is csak 16:25-kor van, így 17 óra után érek haza  gyerkőccel. (Autóval elég volt 06:30-kor indulni, és 15:20-ra már itthon voltunk). Azontúl, hogy most nem havonta tankolok, hanem kéthavonta, mert azért az autó kell, amikor nagyobb bevásárlást intézek, vagy Palkót kell hétvégén vinnem Bibliakörös kirándulásra vagy szülinapi zsúrra (amikor is csak 3 db busz közlekedik egész nap), istentiszteletre sem tudok tömegközlekedve járni, mert nincs haza busz, nagyobb tanulság nincs. Ugyanis a fáradtság annyira lenyom bennünket, hogy még nem tudunk felhőtlenül örülni eme változásnak. Bár azért van pozítiv vonatkozása is, ugyanis Palkó már kétszer hazajött egyedül busszal, azok után, hogy ősszel eltévedt, és akkor  kijelentette, soha többet.

A másik változás, hogy bár sokkal kevesebb időnk van itthon lenni, mint eddig, mégis több mindent ültettem el a veteményesünkben, mint az elmúlt években. A borsóim gyönyörűek (pedig koraival most próbálkoztam először). Ültettem bazsalikomot, kakukkfüvet, salátát, sárgarépát, póréhagymát, céklát, és cukkinit (Zsuzsi küldte nekem, mert itt a környéken sehol nem lehetett kapni) is. De lesz még jégcsapretek, tök, zöldbab, és persze paradicsom és paprika.

Tulipánjaim

Tulipánjaim

Borsó

Ezeket a kis táblákat még pár hete Palkó készítette nekem, de sajnos kevés volt, ezért bevetettem nagyobb köveket is, eligazítás céljából

Ideültettem a sárgarépát tegnap este

 

Bazsalikom és kakukkfű

Ezt a madárkát pár éve készítettem fából. Elvileg a gerendáról lóg le, de az elmúlt napok viharos szele leverte.

Ő is saját készítés. Még van belőlük öt.

Mindezeken túl áprilisban vagy májusban belevágunk a baromfitartásba is. Gondolom, ti is tudjátok miért. A tojás ára a csillagos égig szaladt - szombaton vettem 20 darabot 1020 Ft-ért - és bizony most lett elegem ebből. Nem lesz sok, talán 4-6 tojó, amit lehet hogy tél előtt le is vágunk (de lehet, hogy addig meggondolom magam, és maradnak télre is). Rengeteget olvasok hozzá, és pótanyum is tanácsokkal lát el, mert ő már évek óta tart baromfit, tehát tapasztalata van bőven. Már kitaláltam azt is, hol lesznek, csak még egy tyúkólat kell valahogy összeeszkábálnom, és csirkehálót kell vennem felülre, nehogy a szomszédaim macskája játszani akarjon velük.
Egyébként ahogy olvasgattam a netet, és a blogosokat is, sokan vágnak most bele a baromfitartásba. Ami nekem nagyon pozítiv. Szerintem nem baj, ha az ember megpróbál egy kicsit önfenntartó lenni. Persze munkás, meg felelősséggel is jár, de kár lenne nem kipróbálni.

9 év után most először sikerült már márciusban megvennem a tűzifát a következő szezonra, és el is pakolnom a helyére az 50 mázsát. Lehet, hogy egy kicsit megmosolyogtok érte, de nekem ez is óriási dolog.

Palkónak is megy a suli, amikor éppen nem beteg. Nyelvtanból kellene belehúznia, hogy a négyesét kijavítsa ötösre. Érzéke van hozzá, inkább csak figyelmetlen.

A palántanevelés rejtelmei

Nekem, aki panelben nőtt fel, ez bizony rejtelem. Amikor még GYES-en voltam Palkóval, és már csak kettecskén éltünk, bizony valamit kellett kezdenem, ha zöldséget és gyümölcsöt akartam az asztalra tenni. Akkor még nem volt számítógépem, nemhogy internetem. A városi könyvtárból kölcsönöztem ki pár könyvet a zöldségtermesztésről, valamint a gyümölcsfákról. Spórolgattam. Így lett diófánk (akkor igen csak meglepődtem az árán), meggyfánk (ebből kettő is), sárgabarackfánk. A szomszédasszonytól pedig kaptunk ajándékba három folyton termő málnatövet (júliustól szeptember közepéig terem). Elkezdtem felásni a lehetséges helyeket, ahová cukkinit, tököt, paprikát, parit, uborkát, újhagymát ültettem. Sikerélmény volt, hogy gazdag termésünk lett. Cukkiniből például annyira sok lett, hogy vödrökkel jártam akkoriban a szomszédokat, hogy fogadják el, nehogy ki kelljen dobni. Mert persze a feldolgozást illetően is volt még (és van még most is) tanulnivalóm. A fák is teremtek rendesen. Elkezdtem tanulni befőzni.
De azután elkezdtem dolgozni járni, és a munka, ovi, majd suli mellett ezt már nehéz volt beütemezni. Tavaly viszont kaptam pár paradicsompalántát az egyik kolléganőmtől, és nagyon jólesett az a pár szem paradicsom a vacsorához, vagy reggelihez, amit le tudtam szedni.
Mivel a megszorítások minket is érintenek, ezért újból rászántam magam a zöldségtermesztésre, lesz ami lesz alapon. Ezért ma elültettem pár paradicsom és paprikamagot a saját fejlesztésű üvegházamba. A WC gurigás ötletet a Pinterest-ről vettem. Az üveg viszont saját ötlet - enélkül nem tudnának megfelelően növekedni (rossz tapasztalataim alapján). Az üvegek alá pedig ezeket a jégkrémpálcikákat tettem, levegőzés céljából. S persze ültetőtáblaként is funkcionálnak nálam. Nemcsak a neve van rajta, hanem a hátoldalán a dátum is.