Nekem, aki panelben nőtt fel, ez bizony rejtelem. Amikor még GYES-en voltam Palkóval, és már csak kettecskén éltünk, bizony valamit kellett kezdenem, ha zöldséget és gyümölcsöt akartam az asztalra tenni. Akkor még nem volt számítógépem, nemhogy internetem. A városi könyvtárból kölcsönöztem ki pár könyvet a zöldségtermesztésről, valamint a gyümölcsfákról. Spórolgattam. Így lett diófánk (akkor igen csak meglepődtem az árán), meggyfánk (ebből kettő is), sárgabarackfánk. A szomszédasszonytól pedig kaptunk ajándékba három folyton termő málnatövet (júliustól szeptember közepéig terem). Elkezdtem felásni a lehetséges helyeket, ahová cukkinit, tököt, paprikát, parit, uborkát, újhagymát ültettem. Sikerélmény volt, hogy gazdag termésünk lett. Cukkiniből például annyira sok lett, hogy vödrökkel jártam akkoriban a szomszédokat, hogy fogadják el, nehogy ki kelljen dobni. Mert persze a feldolgozást illetően is volt még (és van még most is) tanulnivalóm. A fák is teremtek rendesen. Elkezdtem tanulni befőzni.
De azután elkezdtem dolgozni járni, és a munka, ovi, majd suli mellett ezt már nehéz volt beütemezni. Tavaly viszont kaptam pár paradicsompalántát az egyik kolléganőmtől, és nagyon jólesett az a pár szem paradicsom a vacsorához, vagy reggelihez, amit le tudtam szedni.
Mivel a megszorítások minket is érintenek, ezért újból rászántam magam a zöldségtermesztésre, lesz ami lesz alapon. Ezért ma elültettem pár paradicsom és paprikamagot a saját fejlesztésű üvegházamba. A WC gurigás ötletet a
Pinterest-ről vettem. Az üveg viszont saját ötlet - enélkül nem tudnának megfelelően növekedni (rossz tapasztalataim alapján). Az üvegek alá pedig ezeket a jégkrémpálcikákat tettem, levegőzés céljából. S persze ültetőtáblaként is funkcionálnak nálam. Nemcsak a neve van rajta, hanem a hátoldalán a dátum is.
