Három hét édes semmittevés...

...után holnap ismét munkába állok. Tavaly ez valahogy könnyebben ment. Most nehezebben készülök rá. 

Persze a semmittevés nagyon erős túlzás, de arra nézve azért igaz, hogy nem a szürke, meg a még szürkébb hétköznapokról szólt, hanem a feltöltődésről. Mind lelkileg, mind fizikálisan.

Nem is merem elárulni, mikor keltem a szabim alatt. Végre nem az 5-5:30-at kellett belőnöm. S pont az alvással volt egy kisebb meglepődésem Palkó fiam kapcsán. Tíz éve alatt most fordult elő vele először, és csakis a tihanyi nyaralásunk alatt, hogy nem korán kelt, ahogy szokott, hanem 9 után. Ilyet megszületése óta nem tapasztaltam. :)

Esztergom, és Tihany mellett még belefért két nap a piliscsabai táborban (Bethánia szervezésében). Voltak nagyon komoly beszélgetések. Semmi kegyeskedés, semmi vallásoskodás, csak a szívünk. Engem konkrétan "megütött" egy igevers Jakab leveléből, így volt mit hazahoznom a szívemben útravalóúl.

S még volt mód a tábor résztvevőivel egy nagyot túrázni is a Holdvilág-árokhoz. De nem is a túra volt a lényeg, mert engem egy hatalmas szeretetbomba árasztott el, ahogy rájuk néztem. Ők a családom. 

Nyolcadik éve járunk össze nyaranta, és év közben is tartjuk a kapcsolatot e-mail-ben, Facebook-n. Többször úgy gondoltam kényelemből, hogy ez már nem kell nekem, van más közösségem közelebb, de az Úristen mindig visszavitt közéjük. Mi kell ennél nagyobb megerősítés!

 

 

A piliscsabai tábor résztvevői 

Két barátnőm is meglátogatott a szabim alatt. Igazi dumaparti volt mindkét alkalommal. Nagy komolyságok, és nagy röhögések. 

De persze volt itthoni téblábolás a kertben is. Mert azért elhanyagolni nem lehet, amibe annyi időt, és energiát fektettünk. Szépen teremnek a paradicsomtöveim - többfélém is van. A paprikáim még csak most virágoznak, de nagyon szépek, így remélem lesz rajtuk termés is. A három cukkinitövem gyönyörű cukkiniket növeszt, és gazdagon. Így - bár soha nem gondoltam volna -, de rákaptunk a cukkinis lecsóra.

Olvastam két könyvet is, azokról bővebben egy másik postban írok. Meghímeztem végre Manka mintáját. Kötöttem egy bolerót, ami még in progress. Ja, és tanulom az új fényképezőgépem használatát, mert hogy lecseréltem a hét éves Kodakomat egy egyszerű, olcsó, de nagyszerűbb Sony  Cyber-shot-ra.

Pár napja Palkó, és én is regisztráltunk a Kalóriabázis.hu-ra, mert sajnos van rajtunk pár kilogramm fölösleg. Itt vezetni lehet a napi kalóriabevitelt, és a napi mozgásokat is. Mindkettőnknek sikerélménye van, mert mindent ehetünk -  még tortát is -, csak nem léphetjük túl a napi kalóriakeretet, és megindult mindkettőnknél a fogyás. Pedig még jégkrémezünk is. Én már most úgy érzem magam, mintha 55 kg lennék. :)

S a nap szenzációja! Palkó ma töltötte be a tízet!

Sajnos ennek van egy szomorú mellékzöngéje is, ugyanis apázik egy hétig, így nem igazán tudjuk ma együtt ünnepelni ezt a kerek évfordulót. De azért átszaladt egy anyai ölelésért. És egy fotóért. :)