2012. május 31., csütörtök

Környezeti hatások

Azok aztán érnek. Eddig azt mondtam, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Olykor úgy érzem, már egyik szemem sem nevet. Sír az is.
Részleteiben:
  • ELMÜ : Simán kitudnak számlázni egy olyan áramdíj számlát, hogy csak nyekkenek bele. Már csak arra vagyok  kíváncsi, honnan veszik hozzá a semmit. Hiszen a mért adatokhoz nem írtak mérőállást. Csak a másik csekknél, amit az éves leolvasás miatt kaptam, és ami logikus is. A köztes időre meg hasukra csaptak, és kitaláltak valamit. Még azt sem vették figyelembe, hogy mennyi kWh-ot használok el egy hónapban. Ja, és egyébként havi leolvasással vagyok náluk. 
  • Kolléganők gyöngye: Keress magadnak valakit, mert egyedül maradsz öregségedre! Nem lehet egyedül élni. Én mondhatom ennek ellenkezőjét, semmit nem ér, mert nem tudom meggyőzni, hogy Istentől szeretném kapni a társam, nem szeretném keresgetni, próbálgatni, kóstolgatni. S most egyébként is végre élhetem azt, hogy nem kesergek az egyedüllétem miatt, hanem élvezem ezt az időszakot - ami nem mindig volt így!
  •  Akkor ugyanez a kolléganő egy másik napon: Gyűjts a nyugdíjas éveidre, mert különben nem lesz nyugdíjad! Nagy levegő nekem. Meg még egy nagy levegő, és próbálom türelemmel intézni szavaimat hozzá. Miszerint, annyi van éppen, hogy egy kicsit félretegyek a fiam középiskolai tanulmányaira. Nem, hogy még nyugdíjra. S egyébként is, azt sem tudom, mit hoz a holnap, nem hogy mi lesz 20-25 év múlva. Ha aggódom, belekeseredek. De ő akkor is fújja tovább a mondókáját... Mint egy verkli.

Kisebb epizódok az utóbbi napjaimból. Voltak könnyek is. De Atyám végtelenül irgalmas, hogy felállított ezekből a  helyzetekből. S még azon is eltöprenghettem, hogy vajon a hozzáállásom, és a hétköznapi mondanivalóm mit, és kit tükröz.
Szeretnék békekövet lenni, aki nyugalmat él meg minden nehéznek tűnő helyzetben, mert tudja, kié az utolsó szó, és ezzel is békességet sugározni azokra, akikkel együtt járok-kelek. S óvakodni attól, hogy békétlenséget szítsak bármivel is.

2 megjegyzés:

  1. Ahogy olvastalak: egészen biztosan békekövet vagy.
    Van egy kedvenc mondásom.Évek óta ki van hímezve, "csak" keret kellene hozzá:
    A tegnap elmúlt,
    a holnap még nincs itt,
    ma segít az Úr.
    Puszillak!!!
    Vasárnap este megyünk a férjemmel a reménységre, a Symaba.Már nagyon szomjazik rá a lelkem!

    VálaszTörlés
  2. Teljesen megértelek...hasonló dolgok nyomják a lelkem-kivéve a férj témát. Az megvan. :)
    De a többi nagyon kemény! És mindezt egyedül cipelni...csodálom a józanságod és az akaraterőd. Nyílvánvaló persze, hogy a Jó Istentől való.
    Épp a minap járt Nálunk vki, aki szinte belénkoltotta, hogy nem vagyunk felelős szülők, mert nem rakunk félre havonta több 10ezer Ft-ot a gyereknek és magunknak a nyugdíjra (szinte biztos vagyok benne, hogy erre külön kiképzést kapnak, hogy hogyan keltsenek az emberben napokig tartó lelkiismeretfurdalást)! Elképesztő!!!
    Aludtunk rá párat és megállapítottuk, hogy jelenleg képtelenség, hogy félretegyünk bármennyit is, nemhogy nyugdíjra, de a gyereknek sem. Nekem sem raktak félre a szüleim és mégis el tudtam indulni az életbe! A Jó Isten neki is meg fogja adni azt, amire és amikor szüksége van..Velünk is ezt teszi! Hála érte!!!

    VálaszTörlés