Gyorsan telnek...

...a napok. Már nagyon várom, hogy vége legyen a sulis időszaknak, és egy kicsit mindketten fellélegezzünk. Amikor én harmadikos voltam, nem volt ennyi tanulnivalónk, mint most a fiaméknak. Miért nem engedik, hogy még gyerekek maradjanak?! Miért hajtják őket ennyire?!
Szóval, kell az  a 2,5 hónapos szünet a suli kapcsán, mert már besokallok.Besokallunk.

Olykor azért egy picit fel tudok - tudunk lélegezni.

A héten végre sikerült leülnöm egy barátosnémmal csevegni (2 hónapja tervezzük), az esküvője előtt úgy 2 héttel, és közben besütiztünk rendesen. :)
Mindketten azt hittük, én megyek előbb férjhez. Hát igen. Tévedni emberi dolog. De szívemből örülök az ő örömének és boldogságának, és már nagyon várom a nagy napot, amikor kimondja a boldogító igent.

Ma úgy volt, hogy egy másik barátném is "befut" Pestről a legkisebb leányával. Sajnos, ez most elmaradt. Na, persze nem érdeklődés hiányában, csak más jött közbe. Pedig már készültem rá nagyon, hogy felüdítjük egymást. :)

Tegnap este pedig a váci Művelődési Házban megrendezett Sulipódiumon vettünk részt. A fiam is szerepelt. Az ő osztálya a Császár új ruháját adta elő, amiben szerintem mindenki remekelt. :))
De végig maradtunk, és megnéztük a többieket is. Volt keringő a nyolcadikosok részéről, vers, tornászbemutató, ütősöknek is egy kisebb koncertje, egyéb kisebb prózai művek, énekkar. Szóval, sokrétű volt a rendezvény.

 A Császár új ruhája

 Az énekkar előadása

A fiam a darabban kereskedőt játszott... azért a kifestés.

:)