Még mielőtt...

...valaki azt gondolná, mennyire megfontoltan, józanul, kiszámíthatóan élem az életem, gyorsan jelzem, nem így van. Ilyen szeretnék lenni, de még csak meg sem közelítem ezt az állapotot. Valaki írta az előző postomhoz, hogy milyen jó, rendezett a kertem. Na ja! Nem véletlen, hogy a lakást belülről nem fotózom. :) Mert az szalad.
Nem megy minden. Ha szép a kert, akkor a lakásban van felfordulás, és fordítva.
A kertecskéim nem nagyok, így a zöldségesem sem. De tavaly is úgy oldottam meg ezt a problémát, hogy a gyümölcsfáim köré ültettem a palántáimat, illetve be a virágoskertbe. Nekünk így is jó. :)

Mostanában sokszor jut eszembe - lehet, hogy valaki megvet ezért -, hogy nem volt véletlen, amikor a kezdetek kezdetén Isten adott egy irányvonalat a férfiaknak, és a nőknek. A feminizmus nekünk, nőknek sokkal többet ártott, mint használt. Személy szerint - persze, ha lenne társam -, inkább lennék itthon a ház körüli teendőket ellátva, gyermeknevelésben még aktívabban részt véve - még akkor is, ha ez sokkal kevesebb pénzzel jár is. Több időm lenne megadni azt a hátteret, amit most a mindennapos rohanásban nem tudok biztosítani. Helyette van a fáradtság, az ingerültség, a szétszórtság, a kapkodás... és még ezer dolog. Nálunk inkább csak "tűzoltás" van már évek óta. Sok mindenre nincs időm, pedig szükséges munkák elvégzéséről van szó. Általában egy évre előre tervezek, de persze sok minden átrendeződik benne. Van, ami már egy éve húzódik, mint például a kerítés lefestése, pedig már megvettem a festéket is hozzá.
Persze az is tény, hogy helyette inkább leülök Palkóval átnézni a napi anyagot, vagy a kötelező olvasmányt, vagy valamelyik versenyére segítek neki felkészülni. Mert persze a suliban mindig van valami plusz. Sok plusz.

Itt pedig a rozsos zsemléim.