2013. január 6., vasárnap

Tűz van, babám!

Az idei év nem éppen nyugodtan kezdődött. Január elsején volt egy nagyobb tűz a szomszédunkban. Leégett a kis faházuk, mi meg azért imádkoztunk, hogy a mi fából készült házunkat megvédje az Úr Isten. Hála Neki, hogy ezt megtette, és nem lett senkinek baja. 
 Csodával határos módon a hatalmas lángok ellenére a 20 cm-re lévő tölgyfakerítés nem égett meg...és a 2-3 méterre lévő műhelyünkre sem terjedt át a tűz. Onnan meg már közel van a házunk is. 
Hála és dicsőség Istennek!

Ez "csak" a tűz fénye volt - a műhelyünk árnyékolt.

A lángok, a pernye, és a szálló parázs miatt kiszaladtunk a házból. Palkó biztonságban tudtam. Autót gyorsan ki a garázsból, és próbáltunk vödrökkel vinni a vizet és locsolni, de emberileg semmi esélyünk nem volt.

Ez már a kicsit nyugodtabb percek, amikor már sikerült eloltani a lángokat.

Nem emberi kézben volt mindez. Tudjuk, hogy az Úr Isten volt a mi védelmezőnk!

4 megjegyzés:

  1. Hááát... nálatok mindig történik valami!
    Hála az ÚRnak, hogy nem lett bajotok!

    VálaszTörlés
  2. Valóban Istené a dicsőség! Azt lehet tudni mi okozta a tüzet?

    VálaszTörlés
  3. "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR." Zsoltárok 34:20
    Valóban sok minden történik velünk, és ennek csak egy picitke szeletjét írom le. De a lényeg az, hogy az Úr Isten az, aki védelmez és óv bennünket, sokszor csodával határos módon.
    Utólag kiderült, hogy emberi mulasztás történt. A bizonyos szomszéd a fiam apukája, akinek a téglaháza mögött épült ez a "kis" faház. Annyira nem volt kicsi (szoba, fürdő, WC) ez a ház. Begyújtott a kályhába: dióhéj, rönkfa és hulladékfa. Lezárta a kályhát, és visszament a másik házba. Akkora hő keletkezett, hogy az kivágta a kémény oldalából a kályhacsövet, és így kezdett el égni a tető, azután pedig minden. Amit nem is ő vett észre, hanem egy másik szomszéd, aki éppen akkor ment ki a nyulait ellátni.
    A maradványokat még napokig észleltük a mi telkünk másik végében is.

    VálaszTörlés