2012. október 27., szombat

Nálunk mindig történik valami!

Mesélhetnék az utóbbi egy-két hónap történéseiről.Lehet, hogy könyvet kellene már lassan írni az életünkről, mert valami mindig történik. De mindig kapunk az Úr Istentől segítséget is, ahogy átvisz bennünket az adott szituáción.
Például, amikor Vácon iszonyatos eső volt még október elején, és bár a fiam kértem, hogy ne induljunk még el itthonról, várjuk meg a vihar végét, de nem hallgattam rá. Már a vezetés is eléggé félelmetes volt, mert mindig valahol a közelben csapott be a villám. De amikor át szerettem volna haladni egy alagúton, és nem vettem észre a sötétben, hogy kb. 50 cm-es víz áll benne, és leállt az autóm. Másé is, de az nem vigasztalt. De még kaptam fentről annyi lökést, hogy elinduljon annyira az autóm, hogy kijöhessek az alagútból, még átmehessek egy forgalmas kereszteződésen, és még a buszmegállón is túljussak, és akkor kész, vége, leállt a kis drága 17 évesem. Remegés, sírógörcs, majd telefon egy drága barátnak, aki valóban az, és még autószerelő is. Eljött, észrevette, hogy a nagy vízben a rendszámomat is elhagytam, csak hogy tetőződjék a gond. Elvontatott. Minden bajom volt, úgy féltem, mert a fék sem működött, csak a kézifékkel variálhattam. Elvitte a fiamat a suliba, engem a munkahelyemre. Azután rendbe hozta az autómat, és még visszament az alagúthoz, ahol megtalálta a rendszámomat, és kikalapálta, mert átmentek páran rajta. Szerelés után kiderült, a két első gumim életveszélyes, ezért az autószerelőm nem engedi, hogy vezessem. Még jó, hogy itthon volt tartalék gumim....

forrás: vaconline.hu

De hogy félretegyem a problémákat, írnék valami fantasztikusat is.

Jó pár hete fodros sálat kötök sálfonalból, amit egy váci webshopból (Fonalshop) szerzek be - országos viszonylatban a legolcsóbb. A kolléganőim is látták a sálat, ezért már nekik is kellett fonalat és kötőtűt rendelnem, és akik nem tudták a kötéstechnikát, annak meg is mutattam. Ezzel elindult egy láncreakció. Most már a röntgen 2/3-a köt. De már  belelendültek a CT-ben, a Mammográfián, az Izotópon, a Belgyógyászaton is. Olyanok is neki álltak, akik saját bevallásuk szerint harminc éve nem fogtak kötőtűt a kezükben. Lassan már mindenki elkészítette az önmagának szánt sálat, és már a karácsonyi ajándékba szántak készülnek. Nagy mennyiségben.
De ez tovább gyűrűzött. Ugyanis egy orvosnőnk, kiment Pozsonyba a rokonaihoz, akiknek szinten maga kötötte sálakat vitt ajándékba, és a sálak annyira elnyerték a tetszésüket, hogy ott kint megrendeltek egy nagyobb fonalmennyiséget egy hozzájuk közel eső webshopból. Most már ők is kötnek.
De még vannak fejlemények. A gyülekezetünkben november végén karácsonyi kreatívos alkalmunk lesz, ahová a sálam is bekerült. Most nagyon kíváncsi leszek, itt hányan vágnak bele, és meddig tart a kötős hobbi.
Mindenesetre az én szívem örül, hogy végre a napi nyavalyák közepette is lehet felüdülni és felüdíteni másokat egy kis kézimunkával. (S bár emiatt van irigyem, de lassan beletörődök ebbe is.)









2 megjegyzés:

  1. Jaj, én olvastalak, csak szokás szerint telefonon, onnan viszont nem tudok írni. :P
    Nagyon örültem hogy végre írtál!!! El is határoztam, hogy nem felejtlek el és elmesélem, hogy mi egyszer pont ugyanígy jártunk. :) Épp 10 éve, Veszprémben, a Városháza előtt landoltunk. Hatalmas kaland volt! A mi autónk szerencsére tovább indult egy idő után, haza is vitt végül, a rendszám tábla viszont sosem került elő, csináltatni kellett újat. :P
    Nagyon örülök, hogy mindig akad emberetek, aki segít, és angyalként ott van, amikor kell. :) Ez nagy ajándék Istentől!
    A sáljaid nagyon tetszenek, nem csoda hogy fertőzöl vele! Kedvet kaptam én is hozzá. :) De félek, hogy félkész maradna, mint olyan sok minden nálam, így egyelőre nem vagyok elég bátor, hogy fonalat rendeljek. :P

    VálaszTörlés
  2. Drága Kamilla!
    Szerintem próbáld meg a kötést. Egyszerű sima kötés, 3 óra alatt megvan. Én például legtöbbször akkor kötöm, amikor éppen kikérdezem Palkótól a leckét. Nagyon haladós. Ha fáradt is vagyok nap végén, akkor is nekiállok kötni, már csak azért is, mert nagyon jó therápia.
    Az események, amik velünk történnek, mindig több, mint amit leírok, de hála Mennyei Atyánknak, mindig tapasztalhatjuk az Ő segítségét. Testvéri körben magasztalás van a gondviselésért. Munkahelyen meg álmélkodva szemlélik a problémák meglepő megoldásait.
    Bárcsak elhinnék ők is, hogy az Úr Isten keze van ott állandóan védelmül, segítségül. :)

    VálaszTörlés