Például, amikor Vácon iszonyatos eső volt még október elején, és bár a fiam kértem, hogy ne induljunk még el itthonról, várjuk meg a vihar végét, de nem hallgattam rá. Már a vezetés is eléggé félelmetes volt, mert mindig valahol a közelben csapott be a villám. De amikor át szerettem volna haladni egy alagúton, és nem vettem észre a sötétben, hogy kb. 50 cm-es víz áll benne, és leállt az autóm. Másé is, de az nem vigasztalt. De még kaptam fentről annyi lökést, hogy elinduljon annyira az autóm, hogy kijöhessek az alagútból, még átmehessek egy forgalmas kereszteződésen, és még a buszmegállón is túljussak, és akkor kész, vége, leállt a kis drága 17 évesem. Remegés, sírógörcs, majd telefon egy drága barátnak, aki valóban az, és még autószerelő is. Eljött, észrevette, hogy a nagy vízben a rendszámomat is elhagytam, csak hogy tetőződjék a gond. Elvontatott. Minden bajom volt, úgy féltem, mert a fék sem működött, csak a kézifékkel variálhattam. Elvitte a fiamat a suliba, engem a munkahelyemre. Azután rendbe hozta az autómat, és még visszament az alagúthoz, ahol megtalálta a rendszámomat, és kikalapálta, mert átmentek páran rajta. Szerelés után kiderült, a két első gumim életveszélyes, ezért az autószerelőm nem engedi, hogy vezessem. Még jó, hogy itthon volt tartalék gumim....
forrás: vaconline.hu
De hogy félretegyem a problémákat, írnék valami fantasztikusat is.
Jó pár hete fodros sálat kötök sálfonalból, amit egy váci webshopból (Fonalshop) szerzek be - országos viszonylatban a legolcsóbb. A kolléganőim is látták a sálat, ezért már nekik is kellett fonalat és kötőtűt rendelnem, és akik nem tudták a kötéstechnikát, annak meg is mutattam. Ezzel elindult egy láncreakció. Most már a röntgen 2/3-a köt. De már belelendültek a CT-ben, a Mammográfián, az Izotópon, a Belgyógyászaton is. Olyanok is neki álltak, akik saját bevallásuk szerint harminc éve nem fogtak kötőtűt a kezükben. Lassan már mindenki elkészítette az önmagának szánt sálat, és már a karácsonyi ajándékba szántak készülnek. Nagy mennyiségben.
De ez tovább gyűrűzött. Ugyanis egy orvosnőnk, kiment Pozsonyba a rokonaihoz, akiknek szinten maga kötötte sálakat vitt ajándékba, és a sálak annyira elnyerték a tetszésüket, hogy ott kint megrendeltek egy nagyobb fonalmennyiséget egy hozzájuk közel eső webshopból. Most már ők is kötnek.
De még vannak fejlemények. A gyülekezetünkben november végén karácsonyi kreatívos alkalmunk lesz, ahová a sálam is bekerült. Most nagyon kíváncsi leszek, itt hányan vágnak bele, és meddig tart a kötős hobbi.
Mindenesetre az én szívem örül, hogy végre a napi nyavalyák közepette is lehet felüdülni és felüdíteni másokat egy kis kézimunkával. (S bár emiatt van irigyem, de lassan beletörődök ebbe is.)
