A megunhatatlan...

...Kígyó-hegy, ahová évek óta visszajárunk. Mondjuk, nem nehéz, mert itt van a szomszédban. :)

A kánikulára való tekintettel, már negyed 7-kor elindultunk itthonról, hogy fél 11-11 körül vissza is érjünk.

 Nézzétek csak a színeket!

 Ha kinagyítjátok a képet, láthatjátok a váci Bazilika körvonalait.

 Még mindig a zöld árnyalatai!

 A nagy fiú

 A nagy lány :)

 Itt is láthatjátok a Bazilika körvonalait.

(Hogy élesebb legyen a fotó róla, ahhoz valami szuperebb gép kellene, mint az én kis masinám.)

 Ezt a dombot céloztuk meg táborhelyként. :)

 Tetszett a virág nagyon. S ahogy feltettem a gépre, feltűnt rajta egy zöld hernyó is. :)

 Pihenésképpen a domb tetején nekiálltam Manka mintájának. 

 Elmélyült pillanatok...

Nagyon nyugis volt minden. Autót épp hogy hallottunk és láttunk az M2-n. Helyette mindenféle madárt hallottunk, de csak a fácánt és a kakukkot ismertük fel. :)))

 Megtámadott egy hernyó!

 Táborbontás közben fedeztük fel ezt a lepkét.

 Kilátás a domb tetejéről.

Az erdőn keresztül mentünk haza, ilyen csapásokon, legfőképpen fenéken csúszva. Palkó élvezte, én már nem annyira, mert a frász kerülgetett.