Nehéz ez a hét...

Nemcsak a kezem miatt, hanem úgy egyébként is.

A munkahelyemen díszítettünk egy kolléganővel, hogy adjunk az adventi-karácsonyi hangulatnak, és kicsit jobb kedvvel végezzük a munkánkat, és a betegnek is kedvébe járjunk, de máris kaptuk a rosszindulatú megjegyzéseket a többiektől. Rosszul esett. Én szeretem a karácsonyt, és az előtte lévő adventi időszakot. Nem csak külsőleg, sőt lényegét tekintve nem is ez a fő mozzanatunk a készülődésre, de részemről ez is hozzátartozik. Úgy, ahogy itthon is van pár mécsesünk és gyertyánk kint. Egy díszünk van, amit Zsuzsától kaptam ajándékba, és egy benti karácsonyfaizzósor az egyik ablak fölött. De mellette naponta (nem csak ebben az időszakban) Bibliát olvasunk, énekelünk, beszélgetünk, imádkozunk, mert nem csak Jézus születését ünnepeljük, hanem Őt várjuk vissza. Persze ezt a napi feladatok között olykor nehéz megélni, de igyekszünk. De visszatérve a kezdetekhez, bizony bánt, hogy sokan nem élnek meg örömöt  a készülődésben, a várakozásban. Nyűgnek tekintik, és csak az jut eszükbe róla, amit a médiában látnak, ezért inkább el is zárkóznak mindenféle karácsonyi dologtól, és rossz szájízzel tekintenek az ünnepre. Pedig szerintem mi magunk dönthetjük el, hogyan éljük meg.

Segíts Istenem, a Te fényedet, örömedet, szeretetedet 'bevinni' magammal a munkahelyemre, hogy a kollégáim is részesülhessenek az advent, és a karácsony áldásaiban!