Kínzó szolgaság

 

Hogyan keveredjünk ki az adósságcsapdából?

„Nem az számít, hogy mennyit keresünk,
hanem hogy mennyit költünk.”
Andres Panasiuk
Életünk során jó párszor előfordulhat, hogy lakás- vagy autóvásárláshoz, bizonyos tanulmányok folytatásához nincs elegendő pénzünk, ezért kölcsönre szorulunk. Ha sikerül valakitől hitelt kapnunk, a kívánságunkat már akkor teljesíthetjük, amikor még nem áll rendelkezésünkre az ehhez szükséges fedezet. Ennek persze ára van – nem is kicsi.
Nem véletlenül fogalmaz így a Példabeszédek könyve: az adós szolgája a kölcsönadónak. Ha adósságba keveredünk, elveszítjük a szabadságunkat és a jövedelmünk feletti rendelkezés egy részét. Ha baráttól, rokontól kérünk kölcsön, és nem tudjuk rendesen fizetni a tartozásunkat, megromolhat a vele való kapcsolatunk. A kölcsön törlesztése sok aggodalommal, stresszel jár (mi lesz, ha nem tudunk fizetni, ha elveszítjük az állásunkat?), amely kihathat az egészségünkre, családunk egészének életére.
A leggyakoribb buktatók
Mi, magyarok szeretünk a saját otthonunkban élni, mert úgy hisszük, azt nem vehetik el olyan könnyen a fejünk felől. „Ha nem tudjuk fizetni a hitelt, legfeljebb majd eladjuk a lakást” – gondoltuk hosszú évtizedeken keresztül.
Kétségtelen, hogy jobb egy ingatlan törlesztőrészleteit fizetni, amely végül a miénk lesz, mint egy albérletet, amely a tulajdonost gazdagítja. Ám a szomorú valóság az, hogy a devizahitelek felvételével és a gazdasági válsággal ma már érvényét vesztette a fenti elgondolás. A svájci frank drágulása és az ingatlanok értékcsökkenése miatt ugyanis a felvett hitel aktuális összege sokszor meghaladja az ingatlan értékét, ezért ha sikerül is túladnunk rajta, jókora adósságunk maradhat, és még fedél sem lesz a fejünk fölött.
Hasonló a helyzet a hitelre vett autók esetében is: a kamatokkal növelt kölcsön összege meghaladja az időközben elértéktelenedett kocsi becsült forgalmi értékét – tehát ha el is tudjuk adni, továbbra is lesz adósságunk, autónk viszont nem.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ha egy mód van rá, ne vegyünk fel hitelt, hanem inkább igyekezzünk megtakarítani a vágyott dolog előteremtéséhez szükséges összeget. Ha mégis rákényszerülünk, próbáljuk meg minél nagyobb önrésszel, minél rövidebb futamidővel felvenni, úgy, hogy a hitel(ek) törlesztésére fordított összeg ne haladja meg a család havi bevételeinek 30%-át. Fontos, hogy rendelkezzünk minimális tartalékkal arra az esetre, ha néhány hónapig az egyik házastárs munka nélkül maradna.
Mikor, mire érdemes hitelt felvenni?
•    Ha valós szükség betöltésére kell, és ha jó esély van rá, hogy vissza tudjuk fizetni.
•    Előre nem látható vészhelyzet áthidalására, amelyet nem tudunk a tartalékainkból fedezni.
•    Egy újabb, használható végzettség megszerzéséhez szükséges költségekre, ha megvan rá a remény, hogy idővel megtérül a tanulásra fordított összeg. (A diákhitel felvétele megér egy külön cikket, de röviden azt tanácsolnám: a felvett összeget célszerű minimalizálni, és a nyári-évközi diákmunkából folyamatosan törekedni az előtörlesztésre, illetve az előtakarékoskodásra, ellenkező esetben pályakezdőként, fiatal családosként évtizedekig a családi költségvetés nyomasztó tétele lesz a diákhitel törlesztése.)
•    Egy vállalkozás fejlesztéséhez is nagy lökést adhat egy hitel, ha jól átgondoltan használják fel.
Ne vegyünk fel hitelt a számlák fizetésére, létfenntartásra, más hitelek törlesztésére – ezzel ugyanis csupán a probléma megoldását odázhatjuk el ideig-óráig. Ilyenkor valójában átmenetileg segélyre, hosszabb távon jobban fizető munkára van szükségünk.

Mi van, ha nem tudjuk törleszteni?
A legfontosabb, hogy mérjük fel a helyzetet, majd kommunikáljunk nyíltan a hitelezővel, és együtt keressünk megoldást. A pénzintézetek általában értékelik ezt a gesztust, és igyekeznek segíteni, mert az ő érdekük is az, hogy ne legyen egy újabb bedőlt hitelük.
10 + 1 tanács, amelyet érdemes mérlegelni
1. Ne vegyünk fel több hitelt! Azt persze vizsgáljuk meg, hogy van-e olyan kedvezőtlen hitelünk, amelyet célszerű lenne egy olcsóbbal kiváltani.
2. Vegyük számba az adósságainkat, készítsünk róluk táblázatot! Mennyivel tartozunk? Kinek? Milyen drága ez a hitel (mekkora kamat, THM terheli)? Mennyi van még hátra a futamidőből? Összesen mennyi adósságunk van? Ha ezt nem tudjuk egyedül elvégezni, kérjük egy megbízható pénzügyi tanácsadó segítségét (ne olyanét, aki csupán valamilyen újabb szolgáltatást akar eladni, hanem olyanét, aki tényleg segíteni akar!).
3. Számoljuk össze, hogy mennyi az állandó és az eseti jövedelmünk, mennyi a kiadásunk, és mennyit tudunk szánni a törlesztésre. Melyek azok a kiadások, amelyeket el lehet hagyni vagy lejjebb lehet faragni? Szánjunk erre időt, mert minden megtakarított forint egy megkeresett forintnak felel meg! Krízishelyzetben bizony nem ragaszkodhatunk a megszokott életszínvonalunkhoz, és nem várhatjuk a „sült galambot”.
4. Vegyük számba, hogy milyen ingóságaink vannak, mit tudnánk ezek közül értékesíteni, és körülbelül mennyit kapnánk érte.
5. Tervezzük meg az adósságok törlesztésének idő- és tevékenységi sorrendjét! Fizessük ki az egyik kisebb összegű adósságunkat, amellyel egy magánszemélynek tartozunk!
6. Igyekezzünk pluszbevételre szert tenni!
7. Próbáljunk előtörleszteni, ha van rá lehetőségünk. A lejáró hitelek kifizetése után havonta felszabaduló összeget is erre a célra használjuk, és ne költsük el fogyasztási célokra, mondván, hogy most már megérdemeljük.
8. Ünnepeljük meg a mérföldköveket az úton, amikor egy-egy adósságunk lejár.
9. Ha pénzhez jutunk (prémium, ajándék, örökség), azt teljes egészében hiteltörlesztésre – esetleg vésztartalék képzésére – használjuk fel.
10. Tanuljuk meg késleltetni a vágyaink kielégítését, ne hitelből vegyük meg például a háztartási gépeket, hanem a félretett pénzünkből! Legyünk elégedettek azzal, amink van! Ha valami újat vásárolunk, igyekezzünk minőségi, sokáig működőképes dolgot vásárolni, akár több pénzért is. „Nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy ócskát vegyünk” – tartja a mondás, és milyen igaz, hiszen több gyorsan elromló, rossz minőségű termékből hamar összejön egy drágább, ám sokáig használható ára.
+ 1. Neveljük gyermekeinket is erre a szemléletre. Fontos, hogy a takarékosság és a hitelmentes élet nem önsanyargatást jelent, hanem azt, hogy kivárjuk azt a pillanatot, amikor már megengedhetjük magunknak az adott dolgot. Ez a fogyasztói társadalom szemléletével teljesen szembemegy, de szabadságot, nem pedig rabságot hoz.

Kapocs Attila
A szerző a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) Sáfársági Munkacsoportjának a vezetője (www.safarsag.org). A munkacsoport tagjai országszerte tartanak gyülekezetekben, iskolákban előadásokat a Bibliában leírt praktikus életvezetési tanácsokról, az anyagiakhoz, erőforrásokhoz való helyes hozzáállásról.

Forrás: Family - 2011/3