2011. június 30., csütörtök

Egy gondolat bánt engemet...

Évek óta van egy visszatérő gondolat bennem. Annak ellenére, hogy egyedül nevelem a fiamat már 8 éve, ez a gondolat nem hagy nyugodni. Tudom, nagy a felelősség. Imádkozom, hogy tudjam, valóban meg kell-e lépnem.


4 megjegyzés:

  1. Ismerem ezt a "nem hagy nyugodni" gondolatot.....Nem könnyű bölcsen dönteni.
    Fiad mit szól hozzá??????Ez nagyon fontos !!!!

    VálaszTörlés
  2. Nem volt titok előtte soha, hogy esetleg gyermeket/gyermekeket vennék magamhoz. Ő konkrétan örülne neki. De azért nagyon nehéz a döntés. Mert mi van, ha nem vagyok alkalmas rá?! Vagy pl. egyedülállóként félek az anyagi részétől is, hisz még így is előfordul, hogy anyagi gondjaink vannak. De azt sem szeretném, hogy a félelmeim kapásból elrettentsenek.
    Ha imádkozol ezért, azt nagyon köszönöm Mammka!

    VálaszTörlés
  3. Katus, én is feltettelek az imalistámra :-) A nev. szülők csak a szülői felügyeleti jogot kapják meg, tehát pl az iskolai biziben az anyja neve mellet a gyerek vér szerinti anyjának a neve áll. Azt hiszem ha a vér szerinti szülő meggondolja magát, hogy vissza kéri a gyerekét, ő akarja nevelni... a törvény a vér szerinti szülő pártján áll. Ebben ez a legnehezebb-szerintem. Viszont van egy kisember, akit ha nem is élete végéig, de szerethetsz, odavezetheted Jézushoz...az viszont mindennél több!

    VálaszTörlés
  4. Imádkozom érte.érted....Voltak olyan éveim,hogy nagyon komolyan gondoltam,gondoltunk,hogy örökbefogadunk a három saját gyerekünk mellé egy negyedik gyermeket.Mert nekem is nagyon fájt,hogy mennyi az elhagyatott....
    Most így utólag értem már Istent.Kellett több év.A legifjabbunknak volt és van szüksége arra a törődésre és figyelemre,amit másnak szántam.Nehéz volt elfogadni,talán még ma is az....

    VálaszTörlés