2009. december 7., hétfő

Örömök

Bár ma bosszankodtam - sajnos - egy-két dolgon, illetve kellően el is fáradtam, de bőven értek örömök is. Az egyik ilyen napsugár a szülői értekezleten ért. Mégpedig, hogy a kisfiam is felkerült általános iskolánk Büszkeség falára. Ő még elsős, és egyszem gyermekem, akivel jó pár éve boldogítjuk egymást (6,5 éve ketten éldegélünk). S gondolom minden édesanya végig drukkolja ezeket az éveket, úgy ahogy én például az iskolakezdést, az első hónapokat, a közös tanulásokat. Bár a tollbamondáson, olvasáson, a feladatok megoldásának leellenőrzésén kívül sokat nem tudok tenni, mert Palkó önállóan tanul. Élvezi, hogy tanulhat, hogy matekfeladatokat old meg, hogy ki tud már olvasni pár dolgot. Jó ránézni, mert valóban odáig van az iskoláért, és a tanulásért. Igazából nekem ez is volt a célom, hogy kedvet kapjon az egészhez, hogy ne szükséges rosszként fogja fel, hogy iskolába jár, hanem örömként élje meg minden percét, és nyitott maradjon továbbra is a körülötte történő dolgokra. Tudom, még csak elkezdtünk valamit, még nagyon az elején vagyunk, de ez a mai momentum a Büszkeség fal kapcsán bátorít engem arra, hogy csak így tovább! Mert van értelme.

De volt ma más is. Mióta itt vagyok a blogger-n, felfoghatatlan mennyiségű ötletes dologgal találkozom. Varrás, kötés, horgolás........ kimeríthetetlen tárház. Egy blogon szembetalálkoztam lidércke szatyraival, táskáival, és nagyon megtetszett piros-fehér kockás kis táskája manócsizmával, csengettyűvel. Mindent megtettem, hogy ő az enyém lehessen, és ma meg is érkezett a várva várt gyönyörűség. Köszönöm Lidércke!

3 megjegyzés:

  1. Gratulálok mindkettőhöz.
    Üdv,
    Anikó

    VálaszTörlés
  2. Szia Katus,

    2 napja írtam mélt a kommentedben írt mélcímre,
    remélem megkaptad :)

    Üdv,
    Nina

    VálaszTörlés
  3. Hogy te milyen aranyos vagy! :) Egész meghatottál! :))

    VálaszTörlés