Köszönöm...

...hogy gondoltatok ránk imádságban.

Kellett nekem ez az egy hét még, mire úgy ahogy helyére tettem magamban a dolgokat.

Hétfőn Palkó már ment suliba. Kapott gyógyszert is, ha elviselhetetlen lenne a fejfájása. 

Tehetetlennek éreztem magam, de Istennek hála, hétfőn találkoztam egy hozzáértő orvossal (nem gyerekorvossal), aki ránézett a fiam laborjára. Szerinte egyértelműen vírusfertőzése volt, és elmondta, hogy már vannak ilyen vírusok, amik ilyen hosszan (több hétről beszélünk) fejtik ki hatásukat. 

Azóta szép lassan megy ki a feszültség belőlem. Remélem, tényleg igaza van.

Azóta már ott tartunk Palkóval, hogy csütörtök-péntek óta már nem fáj semmije.

Keddre már sikerült propoliszt is beszereznem, azt is kapja mézbe keverve. Utálja a mézet, de egy kiskanállal kibírja.

Közben a volt gyerekorvosunk is hívott, akiből iskolaorvos lett, ezért nem tudtam hozzá vinni a fiam. Ő is elhűlt a gyerekosztályon történtek miatt. Főleg azért, mert augusztus végén ő még a kórházban dolgozott, és már voltam nála a panaszok miatt. 

Sok mindent tanultam ebben az időszakban.

- Meglepődtem a barátaim, testvéreim, ismerőseim, kollégáim összefogásán. Sokan imádkoztak értünk. Voltak, akik böjtöltek.

Palkót nagyon meglepte. Meg is kérdezte, hogy őt ennyire szeretik?!

Volt, aki segítséget ajánlott, ha a Bethesdába kellene mennünk. 

...és még sorolhatnám.

- Ahogy Palkó jobban lett, beszélgettünk az életünkről, és  kénytelenek voltunk szembesülni azzal, hogy lazábban kezeltük az Istennel való kapcsolatunkat, a hitünket, és sok minden ezzel kapcsolatos dolgot.

Ezért elhatároztuk, hogy ismét visszatérünk a reggeli csendesség mellett a közös esti áhítatokra. Azelőtt ez évekig ment, de ahogy jött a suli, valahogy egyre kevesebb idő jutott rá.

Viszont azóta, hogy ismét összeülünk esténként igeolvasásra, imádságra, beszélgetésre, azóta tapasztaljuk Isten áldásait akár otthon, akár az iskolában, akár a munkahelyen. 

Szeretnénk ebben kitartani.  

- Még volt sok minden más is, de erről majd talán később.

Isten áldjon mindannyiotokat!

Dicsőség Istennek, hogy kiderülhetett számomra, nem vagyunk magunkra hagyatva.