Szösszenetek egy nyaralás kapcsán...

• Egy bloggerina jóvoltából nyaralhattunk idén a Balatonnál, Tihanyban. A táj gyönyörű, a víz meleg. Élmény rengeteg. Fantasztikusra sikeredett ez a pár nap.
• Viszont a MÁV már megint alul teljesített a Déliben. Több száz utas tolongott a vágányok között. Senki nem tudta, mi történik. Csak azt láttuk, hogy 2-4 órás késések vannak, és volt olyan járat, amire kiírták: aznap nem közlekedik. A hangos bemondó nem tisztelt meg bennünket azzal, hogy bocsánat, vagy ne aggódjunk, mindenki eljut oda, még aznap, ahová szeretne. Fejetlenség a köbön. Nagy lassan beérkezett pár vonat, úgy négy-öt. Az utasok leszálltak, a vonatokat pedig kitolatták. Hiába kérdeztünk kalauzt, pályamunkást, mindenki más mondott - ezek szerint ők sem igazán tudták, mi a bibi. 
•  De vissza Tihanyra. Ritka kevés olyan település van az országban, ami ennyire jól ki van táblázva, legyen szó túravonalról, vagy csak simán utcatáblákról. Mindenhová odataláltunk. A helyiek készségesek, és legfőképpen mosolygósak. Tömeg az volt, még hétköznap is, de ez igazán nem érdekes, amikor úgy is annyi a látnivaló - rajtuk kívül is. :)
• Iszonyú sok kilométer van a lábunkban. Minden nap mentünk valamerre, de még így is csak a félsziget 1/3-át sikerült felfedeznünk.
• A tihanyi bolhapiac első számú kedvencem. [Palkónak már nem annyira, neki a Levendulaház jött be az interaktív kiállítása miatt.] Itt minden van, mi szem-szájnak ingere. Mentás-bodzás-citromos-lime-os limonádétól kezdve, a különböző házi készítésű sajtokon, süteményeken át, a kézzel készített alkotásokon keresztül valóban minden kapható. Itt nem fukarkodnak a kóstolóval, még mielőtt megvennéd az általad kiszemelt terméket (sajt, szörp, lekvár...). S bizony én előttem is elhúzták a mézesmadzagot, egy ékszertartó baba képében. Nem tudtam ott hagyni. Pedig próbáltam. Tovább mentem többször is, de mindig visszatértem. Ezért ez is velem jött. Talán nem is kell mondanom, miért. Ilyen nem mindennap jön velem szembe. Azt még nem tudom, hogy marad-e ez a festés, vagy lecsiszoljam, és átfessem. De nyugodtan adhattok ötleteket. :))))

•  Persze egyéb csacskaságokkal is gazdagabb lettünk, de volt valami, aminek kifejezetten örültem, az eladó nagy megrökönyödésére. Még pedig az Apátság egyik kiállítótermében a pulton megláttam Kempis Tamás Krisztus követése c. könyvét, és rögtön lecsaptam rá. Ezzel a művel évekkel ezelőtt találkoztam egy elektronikus könyvtár oldalán (itt olvasható az egész mű),  és igen nagy hatással volt rám. Így hát ez is velünk jött.
• Képek a következő postban...