Szabadságoltam magam...

..végre. Három hét itthon, vagy másutt, de nem a munkahelyemen. Idén már nagyon vártam a nyári szabadságot, mert sokkal hamarabb elfáradtam - szellemileg - mint egyébként. De most három hétig nem kell ezerfelé figyelni, és nem kell ezer dolgot megjegyezni.

Ma érkeztünk haza Esztergomból, ahol hat napot töltöttünk Palkóval. Nem volt betervezve ez az utazás - szinte az utolsó napokban dőlt el, hogy megyünk. Sikerült megint annyi mindent eladni a megunt játékokból és nem olvasott könyvekből, hogy szinte csak egy-két ezer forinttal kellett kiegészítenem a pénzünket. 

Persze ehhez kellett egy nagyon jó szállás, ami közel van mindenhez. És most reklámot csinálok neki, mert valóban nagyon klasszak. Szóval, a Székely Vendégházról van szó. Megfizethető árak, és akciós csomagok. Mi egy ilyen akciós csomaggal mentünk, amiből még a gyerekkedvezmény is lejött, így azután tényleg barátságos áron voltunk ott. A nagy kánikulában érkeztünk, és már azt hittem, egy hétig ki sem fogok tudni mozdulni, a vonatozás, buszozás, szálláshely megkeresése utáni cseppfolyós állapotomban, de amikor beléptünk a csöpp szobába, amihez külön fürdő és WC is tartozott, megcsapott a légkondi kellemesen hűvös fuvallata (amit egyébként kútvízzel oldottak meg - nagyon ökos!). Egyébként nem vagyok oda érte, de ez most nagyon kellett. Minden tiszta volt, és még a takarítónéni is barátságosan-kedvesen beszélgetett velünk. Egyedüli problémát a szobánkban lévő tévé okozott, mert hogy Palkót alig bírtam levakarni a távirányítóról. Ő örült a huszonvalahány csatornának, én meg egyre feszültebb lettem tőle. Napközben nem volt gond, mert mindig mentünk valamerre, de reggel és este kifejezetten őrjítő volt a bekapcsolt tévé. 

Ha előkerül a táska mélyéből a kis Kodakom, akkor majd fotókat is teszek fel, merre jártunk. 

A Vár, és Vármúzeum (ahol a trónterem volt nekünk az egyértelműen kedvenc és a szentkorona másolata), a Sötétkapu, a kihagyhatatlan Bazilika a gigantikus oszlopokkal, kisvonatozás Esztergomból Sturovoba és vissza, reggeli  a Szent Tamás kápolna előtti padon (szemben a Várral és a Bazilikával), séta a Duna parton-belvárosban-külvárosban, és az elmaradhatatlan fagyizás, ja, és persze, hogy az utolsó napon, záráskor estünk be egy antikváriumba.

Láttunk csodaszép kapukat, és kilincseket, amiket lefotóztam (Pinterest.com után szabadon).