2012. szeptember 14., péntek

Dühös vagyok!

Soha sem gondoltam volna, hogy így kiakadok az egészségügyön, főleg, hogy hetedik éve benne dolgozom. De most bizony sikerült engem is megdöbbenteni.
Nem kicsit.

Augusztus  utolsó hetétől küzdött Palkó a fejfájásával. Múlt hét óta már mindene fájt. Suli után elmentünk mindenhová, ahová csak lehetett, hogy kiderítsük, mi okozza a problémát. 
Természetesen a legegyszerűbb dolgokra gondoltunk: szemészet, gyerek neurológia, fül-orr-gége, labor.
A röntgenfelvétel mutatott egy kis nívót, és ezt a gégész is igazolta. Viszont az erős fájdalmakat nem.

S mivel szimpla gyógyszerre nem múltak a fájdalmak, és itthon már nem tudtam volna, mit is kellene csinálnom, elvittem a a gyerek sürgősségi osztályra.

Ott jó sokáig tartott az anamnézis felvétele, és nem is igazán értettem, miért kell Palkót osztályra felvenni, miért nem elég valami gyógyszer, és miért beszél a doktornő gyerek intenzív osztályról, meg gerinccsapolásról.
(Ja, és közben be is lázasodott a csillagszeműm.)
Fogalmam sem volt, miről van szó.
Persze, gondoltam, hogy esetleg kullancscsípés, de nem értettem a felhajtást. Főleg, hogy eredmény majd csak október elején lesz.
S akkor jött a feltevés. Az első. Agyhártyagyulladás vagy agyvelőgyulladás.

A kórházban nem is esett le a a tantusz. Csak itthon. Így az első éjszaka Palkótól távol, a netet böngésztem, és kiakadtam. 
Akkor értettem meg, hogy el is veszíthetem Palkót.
Sírógörcsöt kaptam. De amikor elfogytak a könnyek, próbáltam a magam emberi módján az úr Isten elé vinni az én problémámat. 
Szeretem a fiamat. Nagyon sokat tanultam tőle tíz év alatt. Nagyon sokat változtatott rajtam. 
De azt is tudom, Isten szuverén Úr. Az ő gondolatai magasabbak az enyéimnél, és tervezhet mást az életünkkel, mint amit mi gondolunk felőle. Még akkor is, ha nem értjük Őt.
Kegyelmét tükrözi, hogy ezekkel a gondolatokkal békességet teremtett bennem.
Könnyebb, és vigasztalóbb volt így neki menni a következő napnak, napoknak.

Mert persze itt nincs vége a történetnek.
Másnap délben Palkó már kapott non-steroidot, nagy dózisban. És a harmadik, negyedik tablettánál jelentősen múltak a fájdalmak. Ekkor úgy döntöttek, nem adják tovább a gyógyszert, viszont akkor a fájdalmak ismét megjelentek.
És ekkor jött a feketeleves. Az a doktornő, aki felvette osztályra Palkót, elkezdett arról beszélni, hogy a gyerkőc talán felnagyítja a fájdalmát. S talán nem is úgy van, ahogy elmondja.

Kiakadtam, de lementem az osztályomra, hogy átgondoljam. Azután visszamentem, és próbáltam beszélni vele, de úgy látszik (utólag), hogy ez nem sikerült.
Ugyanis onnantól kezdve mindenki így állt hozzá a fiamhoz, kivéve az osztályvezető főorvost. És persze azt a gyerekorvosunkat (barátomat, hitben testvéremet), aki szeptember elejétől már nem dolgozik a kórházban és a rendelőben, mert ő lett a közeli város iskolaorvosa. 
Közben Palkónak többször is volt hőemelkedése, de még ez sem számított, mert hogy közben próbált jó kedélyű maradni (mit csináljak, ha ő ilyen).
A főnővér is érzékeltette a nagyvizitek alkalmával, hogy szerinte Palkónak semmi baja.

Az elején még próbáltam elmagyarázni mindent, de hamar feladtam. 
És nem értem, mi történhetett.
Pedig még tegnap délután is rám ijesztettek azzal, hogy talán leukémiás a fiam. 
Nem mesélem, mit éreztem, amikor újból átnéztem a netet, mit írnak erről a betegségről.

Azt sem értettem, hogy ha abból indulnak ki a doktornő hatására, hogy Palkónak nincs semmi baja, akkor miért nem engedték már haza korábban, pedig kértem.
Közben nem történt kontroll vérkép. Nem történt semmi. 
És ma, amikor már alig vártam, hogy Palkót hazahozzam, közölték, hogy kiadják, de adminisztratív okok miatt vasárnapig fekvőként lesz elkönyvelve, és ne is várjak zárót hétfő kora délutánnál előbb. Ezért viszont igazolást sem kapunk addig.

Ezek után a főnővér még küldött egy gonosz megjegyzést felém (ja, eddig azt hittem jóban vagyunk). Nem kellene erősítenem a gyerekben a betegségtudatot, és nem kellene annyira figyelnem rá.
Nagy levegőt vettem, és nem válaszoltam rá.

Csak a dühöt érzem, hogy hülyének néznek nem csak engem, hanem Palkót is. Pedig nincs is rá okuk.  
De mivel a mi drága gyerekorvosunk már nincs itt a kórházban, nem tudom megvédeni magunkat a hozzáállásuk miatt.  
Ennél már az is jobb lett volna, ha beismerik, fogalmuk sincs, mi lehet a baj. Talán egy vírusfertőzés.

Ja, és ehhez még hozzátartozik, hogy Palkó nem is tudja, milyen betegségek merültek fel vele kapcsolatban. Elég, hogy engem megijesztettek.

Nagyot csalódtam. Egyrészt azért, mert ez az a kórház, ahol én is dolgozom. Az a főnővér, akit évek óta ismerek, és segítettem nekik, amikor nem volt adminisztrátoruk.

Palkó soha nem volt lógos, soha nem szimulált. Egy jó kedélyű gyerkőc, aki jelzi, ha valami nem jó, de nem engedi magát legyűrni általa.

Nagy kérdőjelek vannak bennem. De az élet megy tovább. 
Vettem C-vitamint, biztos, ami biztos, és hiszem, hogy fontosabb az, amit Isten gondol felőlünk, mint amit az emberek.

8 megjegyzés:

  1. Nem tudom, mit is mondjak... az egészségügy ilyen... mi kívülállók legalábbis alapból ilyennek látjuk... az embereken (orvosokon) múlik szinte minden. Ha akarja, megteszi a legtöbbet, de ha nincs hangulata...?
    Szerintem - ha meg tudod oldani - azért vizsgáltasd ki rendesen a fiadat. És örülök, hogy újra együtt vagytok :)
    Isten áldjon, erősítsen benneteket!

    VálaszTörlés
  2. Le vagyok döbbenve,ugyanakkor örülök,hogy együtt vagytok,nagyon aggódtunk, imádkoztunk értetek, lásd: szoba.
    Itt én talán nem is az egészségügyre vagyok,lennék dühös,hanem erre a főorvosnőre. Ez nem komplett! Hogy lehet így kezelni egy beteg gyereket,hogy szimulál??????Ez nem normális dolog!!!!!
    És .igen ahogy Palkó is ajánlja,én is továbbmennék, mert nincsen megoldva a gond.Rendesen ,rendes orvosokkal kivizsgáltatni, hiszen a tünetek súlyosak voltak!

    VálaszTörlés
  3. Azt sem tudom mit írjak, nagyon megdöbbentem! Ha gyerekkel csinálják ezt borzasztó düh és sírógörcs jön rám! Őszintén sajnálom, hogy ezt meg kellett élned, élnetek! Sajnos nálunk már régi ügy a kórházi nem törödömség. Nem is kezdem sorolni, mégis mindig minden alkalommal megdöbbent! Borzasztó!! Most nem fáj a feje? Esetleg szemészeten jártatok? Nem tudom gyereknél lehet-e, de nekem szokott fájni, ha huzamosabban nem hordom a szemüvegemet, pl mikor a kicsikém eltörte!

    VálaszTörlés
  4. Ekkora tortúra? Persze a legsúlyosabb diagnózis kizárásától indulnak visszafelé, nem értek hozzá, csak próbálok megnyugtató választ találni az egészre.
    Bizony 33 évvel ezelőtt kisebbik lányommal is hasonló volt a helyzet, aminek az lett a következménye, hogy ma már a saját gyerekeit maga gyógykezeli vitaminokkal. Többé nem bízik az orvosokban. Időnként égnek áll a hajam és csak imádkozni tudok Isten oltalmáért és vezetéséért.

    Jó lenne biztosat tudni, de nincs rá biztosíték, azt mondta egy hívő gyerekorvos - aki már nem él - hogy nagyon sok a fehér folt az orvostudományban, sokszor vakon tapogatóznak. :(

    VálaszTörlés
  5. Drága Palkó, Mammka, Orsi, Sára mama!
    Palkó még küszködik a fejfájásával. hol nagyon fáj neki, hol enyhébben. Most már én sem bízom az orvosokban.
    Vettem a biztonság kedvéért fájdalomcsillapítót, mert azért még sem maradhat minden így. Kap nagy dózisban C-vitamint, és immunerősítő gyógynövényes cseppeket.
    Ha rosszabbodik a helyzet, akkor megyünk a Bethesdába, vagy a Heim Pálba. De még nem.
    Egyelőre úgy néz ki, hogy megy holnap iskolába is, bár teszek be neki a biztonság kedvéért egy fájdalomcsillapítót. Nevetséges, hogy így kell csinálnom, de eléggé tanácstalan vagyok. Talán most azért jobb a helyzet, mint hétfőn volt.
    Az orvosokról azt gondolom az egész heti tortúra után, hogy jobban tennék, ha nem beszélnének feleslegesen. Ez nem tesz jót senkinek sem. Sem nekem, mint szülőnek, sem nekik, amikor kiderül, hogy fogalmuk sincs, mi a baj, és utána rögtön próbálják magukat kimosni az adott szituációból. Esetleg a gyerek kárára is.
    A problémánkat nem oldották meg. Csak súlyosbították azzal, ahogy ezt az egészet kezelték - tehát sehogy.
    Közben meg tudom, hogyan sokan imádkoztak értünk, volt, aki böjtölt, volt aki ránk gondolt. S feléjük is csak úgy tudok reagálni, fogalmam sincs, mi van.

    VálaszTörlés
  6. Ha beleszólhatok,akkor én most azt mondom,hogy ne vigyed iskolába, hanem menjetek a Bethesdába!!!!!!ott minket is meggyógyítottak és más a hozzáállás.
    Még mindig aggódom értetek, mert ez most egy felszínes elintézése a kórház részéről a betegségnek.

    Péter fiammal beszéltem tegnap és bár 27 éves, mégis segítenünk kell neki,mert a mostani doktornő nemigen foglalkozik a betegségével, jobbik esetben talán azért,mert ő is várja a biopszia eredményét.

    VálaszTörlés
  7. Drága Katus!

    Hála Istennek, hogy jelentkeztél! Sokat gondoltam Rátok és imádkoztam értetek! Csak azt tudom mondani, amit Mammka: ne nyugodj bele-vidd tovább! Vizsgáltasd ki. Tudom, hogy nagyon nehéz pénz és segítség nélkül...de elképesztő, amiket leírtál. Nekem is van egy 1 évvel fiatalabb fiam és tudnék rémsztorikat mesélni a magyar eü.-ről, de most fontosabb, hogy a haragodat és dühödet félretéve (amit teljesen megértek) lépj a tettek mezejére...könnyű innen dumálni tudom, de teljes mértékben a gyereknek kell hinned: Ő nem hazudik, nem vetít, csak az igazat mondja. És ha azt mondja, hogy fáj neki, akkor fáj neki és az baj.
    Őszinte leszek: nem nyugtattál meg. Izgulok ezért a kicsi (nagy) fiúért! Várom a további híreket! Sajnos nincs arrafelé senki ismerősöm, hogy tudnék segíteni vmi protekciót szerezni.

    VálaszTörlés
  8. Drága Katus! A fájdalom mindig jelez valamit, sajnos én évek óta jártam az orvosokat, többször elküldtek, rám nézve, hogy nincs semmi bajom. Éreztem, hogy van! És sajnos nekem volt igazam, utólag kiderült. Felkerestünk egy fejfájás specialistát, és Ő elküldött MRI-re. Kell, hogy legyen a gyermekeknek is ilyen orvos, aki a fejfájással foglalkozik. Kérdezd meg szerintem a háziorvost, mert ilyen helyekre beutaló kell, Ő biztosan tud ebben segíteni. A legjobbakat kívánom Nektek!

    VálaszTörlés