2012. június 20., szerda

Fonák

A vasárnapi bejegyzésem margójára.

 Igyekszem haladni előre. Célra tartani a szemem, és nem megállni, lesüppedni a mélabúba. Talán éppen azért, mert hajlamos vagyok rá. 99 %-a az ismerőseimnek erősnek tart, jó problémamegoldónak, ezer dolgot csinálok, és még bővíthetném a listát. De nincs értelme, mert belül valami más is végbemegy bennem.

Vegyük csak a szombati kerítésfestést. Nekiállok. Nem panaszkodom (látszólag). Tűröm a napot, a meleget. Azt, hogy magas a kockázata a pajzsmirigybetegség kiújulásának, és orvosilag tiltva vagyok a naptól és melegtől (egy csöppet mosolygok). 
De miközben a szomszédok, és még a fiam is azt látja, hogy csinálom, amit kell, közben azt veszem észre, hogy kívülről figyelem magam. Szánalmas az egész szituáció. Röviden csak ennyi. 
Aki akarja, gondolja tovább...

Volt pár nehéz órám. De a Mindenható irgalmas, és segített felállnom - ebből is.

Mindannyiunkban harcok dúlnak. Ezért nem vagyok egyedül. Nem csak azért, mert édes Atyám velem van, hanem, mert tudom, ti is harcoltok ott legbelül, és ez is egyfajta összetartó erő.

Van reménységem, és ez erőt ad. Adjon nektek is, ahogy nekem is jutott belőle.

fotó: Pinterest


4 megjegyzés:

  1. Együtt érzek veled. Tudom, ez alig több a semminél...

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus ez a kép... amit leírtál és amit illusztrációként feltettél... igen, harcolunk... de a győztes oldalán állva :)

    VálaszTörlés
  3. Húúú...nagyon kemény szavak! De igazak! Teljes mértékben. És akár vígasz, akár nem..sztem sokunkban zajlanak hasonló folyamatok. Bennem bizonyosan. És számomra egy bizonyos fokig megnyugtató, hogy nem csak egyedül vagyok ezekkel a kételyekkel, problémákkal, elkeseredésekkel. Tudom, hogy a Jó isten velünk van, de azért nem baj, ha a földi életünkben emberi lélektársaink is osztoznak velünk...hát most nem csak az örömben, de a bajban is. Ettől olyan emberi, nem?

    Bahh..remélem érthető a zagyvaság, amit idekarcoltam! :)

    VálaszTörlés
  4. Köszi nektek!
    Fróni! Nem zagyvaság, amit leírtál. Így van, ahogy írtad. Nem gondolom, hogy arra van egyenként szükségünk, hogy tökéletesnek látszódjunk, hanem, hogy ne féljünk megmutatni gyengeségeinket is. Talán éppen ezzel tudunk egymáson is segíteni, mert rájövünk, nem vagyunk egyedül az adott problémával. :)
    Zsuzsa! :)
    Ildi! Így van, a győztes oldalon állunk, és állok én is. De ettől még a magam emberi mivoltában gyenge vagyok. A győztes nem én vagyok, hanem Krisztus!

    VálaszTörlés