Antibiotikum, meg egyebek szedése. Alig kap levegőt; feküdni nem tud, csak ülni; fújja az orrát; köhög; hőemelkedése van.
Én meg intézem a betegsége kapcsán szükségessé vált további teendőket, amik már-már viccesek. Ugyanis:
- 1 sms az osztályfőnöknek
- 1 sms a kürttanárnak
- 1 e-mail a szolfézstanárnőnek (nincs közöttük kommunikáció, így külön-külön kell mindenkit értesíteni)
- 1 e-mail az osztályfőnöknek, hogy kivel küldöm a keddi papírgyűjtésre az általunk gyűjtött újságokat
- 1 telefon a főnökömnek, hogy táppénzen leszek holnaptól
- 1 telefon a kolléganőmnek (aki szintúgy busszal jár, de totál máshonnan), hogy vegyen már nekünk is buszbérletet áprilisra a buszpályaudvaron
- 1 telefon egy másik kolléganőmnek (itt lakik tőlünk nem messze), aki a pénzügyön dolgozik, hogy vigye már be Vácra a márciusi bérletemet (ugyanis határidőhöz van kötve a leadás, különben nem fizetik ki a valahány %-át)
- 1 telefon a barátnőmnek (a fiam osztálytársának édesanyja), hogy kérnénk holnaptól a napi anyagot és a leckét
- 1 sms a fiam apukájának, hogy legalább tudja, mi a helyzet
- holnap egy telefon a háziorvosnak, hogy ma a kórházban voltunk a gyerkőccel, és fel kellene venni táppénzre
Köszönöm Mennyei Atyám, hogy minden rendeződik, még ha ilyen sok kommunikálást igényel is.
Sajnálom, hogy megint beteg lett a fiad! Mielőbbi gyógyulást kívánok neki, én is imádkozom értetek.
VálaszTörlésJobbulást Palkónak! Neked pedig sok-sok erőt!
VálaszTörlés:) Ne haragudj, hogy mosollyal kezdem...de éppen egy hete, hogy majdnem ugyanezen átestünk. Kisfiam influenzás volt, majd egy heveny hörgőgyulladással tetéztük a bajt. Ugyanezt a "műsort" játszottam el!
VálaszTörlésCsak még az élelmezésvezetőt is fel kellett hívni, hogy húzzák ki a napköziből (nem mindegy a fizetés miatt, hogy kifizetem-e azokat a napokat is, amikor nem is volt suliban).
Szóval teljesen átérzem a kínokat: nem elég az aggódás a gyerek miatt, a futás az ügyeletre a már 5 napja lázas, ugató gyerekkel...még a fejemben a listának is bent kell lenni, hogy kinek kell ez miatt azonnal szólni. :(
Jobbulást kívánok tiszta szívemből Palkódnak!!!! Neked pedig kitartást és bár lehet, hogy ez nem vígasz: nem vagy egyedül a problémával: mindannyian édesanyák egy kész telefonkönyvvel és teendők listával, forgatókönyvekkel a különböző élethelyzetekre tekintettel a fejünkben futkározunk egész nap.
Nem vagyok feminista, de hogy egy pasi ezt nem tudná fejben tartani, plusz még mosolyogva gyógyteát készíteni és erőlevest a gyereknek, a gyógyszereket pontosan adagolva ápolni a kis beteget...na az tuti!!!
Köszi Mindenkinek! :)
VálaszTörlésNem panaszként írtam a fentieket Fróni! Csak viccesnek találtam. Valóban annak. Azt pedig, hogy egy pasi hogyan csinálná, azt nem tudom, ugyanis 9 éve 'csak' ketten vagyunk Palkóval.
Tudom, hogy nem panasznak írtad: épp ezért mertem a betegség ellenére egy mosollyal kezdeni a megjegyzésem és leírni inkább bíztatásként, hogy nem vagy egyedül a problémával (nekem van férjem, de ezekben a dolgokban nem számíthatok rá)... :)
VálaszTörlés