Kaptam még egy esélyt!

A pár évvel ezelőtti törés az életemben - sajnos - megállított. Nem bírtam tovább menni. Inkább elbujdostam, falakat húztam fel magam köré. Azt hittem jobb lesz így. Vagy legalább is könnyebb egy picit. De ezek a falak, csak mélyítették a szívemben a vágyat a melegség, a nyugalom és a békesség iránt. Gondoltam, majd ha a körülményeim változnak, akkor jobb lesz. De nem lettek jobbak, csak a magányom lett nagyobb. S akartam közel lenni Istenhez, de olyan távolinak tűnt minden. Közben pedig itt volt egész közel. Hihetetlenül figyelmetlen voltam. Azt hittem Ő is elhagyott, pedig nem - SOHA. Itt volt, csak várt. Várt rám, hogy felfogjam, ha mindenki elhagyna is, Ő akkor is itt marad nekem. Az Ő türelme, végtelen szeretete és elfogadása sokkal tovább ér, mint az enyém, és bizony nem mond le rólam, SOHA.

"Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." Jn 6,44

Ez az Ige döbbentett rá, hogy az Atya von magához, még akkor is, amikor minden olyan nehéz, vagy más, mint amit szeretnék, vagy olyan távolinak tűnik.Ő általa van bennem az a piciny tűz, ami hajt előre, hogy ismerjem meg akaratát, és tegyem azt, még ha kezdetleges módon is. S nincs mitől félnem, Ő vigyáz rám.

Köszönöm Édes Atyám!

"De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jer sir 3,21-23