Amikor....

...Palkó alszik a láztól,  akkor olvasgatok mellette. A kézimunkához most semmi türelmem. Albert Schweitzer-ről olvasok egy újabb könyvet (Boris Noszik - 1975). Ezt is kölcsönkaptam, mint a másikat. Lassan haladok vele, mert vannak részek, amiket boncolgatok magamban.
Tegnap ezt a részt olvastam el többször is. Mit ne mondjak, nagyon jellemző ez mostanra is. Sajnos.

"...Nagy örömet jelentett számára a gyermekekkel való foglalkozás... Szerette a gyermekeket. Azt akarta, hogy egész életükre megtanítsa nekik a legegyszerűbb erkölcsi igazságokat és normákat.  Annál inkább törekedett erre, minél kevésbé bízott a modern nyugati iskolában. A civilizáció általános hanyatlása,  Schweitzer véleménye szerint, mindenekelőtt az iskola elkorcsosulásában tükröződött. A tanító egyre inkább szűken specializált szakemberré vált; nem rendelkezett elég ismerettel, olyan széles látókörrel, amely lehetővé tenné számára a gyermek szellemi látókörének a kitágítását, a tudományok közti összefüggések bemutatását. Az iskolai tanítónak egyre kevesebb tanítási szabadsága marad, őt magát is egyre jobban megköti a tanterv. És ami még ennél is fontosabb, a humanitás és a jó eszményképeit az iskolai tantervek és tankönyvek olyan egészen távoli zugaiba száműzték, mintha a személyiség formálásának feladata többé már egyáltalán nem foglalkoztatná az emberi fajt. Schweitzer szomorúan gondolt azokra az időkre, amikor még a kalandkönyvek számára is kötelező volt bizonyos erkölcsi szint megőrzése...."