2011. december 17., szombat

Emlékeztek?!

Úgy a 90-es évek elején ment itthon a Tövismadarak című film. A napokban ezt a filmet néztem végig esténként kézimunkázás közben.Már nem igazán emlékeztem a történetre, csak arra, hogy nagyon szerettem ezt a sorozatot.
Érdekes volt ennyi év után újból megnéznem, és elgondolkoznom egy-két gondolatán.
Becsvágy. Mi mozgat igazán bennünket - engem? Mi az a vágy, az a cél, amit igazán el akarunk érni. Felismerjük-e rejtett vágyainkat?
Tökéletességre való törekvés - a mi elgondolásaink szerint, teljes meggyőződéssel, hogy az Isten akarata ez számunkra - s aztán a legvégén rájövünk sok-sok tévedésünkre, és arra, hogy hány embernek okoztunk fájdalmat.
Anya-lánya kapcsolat. Több generáción átívelő nevelési hibák sorozatos elkövetése.
S végül. Valóban úgy ismerjük magunkat, ahogyan Isten ismer bennünket?
De azután ott a kegyelem. Amikor eltűnik a kemény páncél, amikor már nincs erőlködés, hogy erősnek tűnjünk, hanem elfogadjuk azt, ami ránk kiméretett. Amikor megszűnik a családi "átok" az anya és lánya kapcsolatában. Amikor elfogadjuk, hogy a keserédes fájdalommal is együtt lehet élni - lehet teljes életet élni.

Ezek az én gondolataim, önmagamra nézve. Nekem így szólt a film.

2 megjegyzés:

  1. Igen, én is emlékszem erre a sorozatra, igen voltak tanulságos és elgondolkoztató jelenetek, történetek a filmben.

    VálaszTörlés
  2. Én nagyon szeretem ezt a filmet. Én is a TV-ben láttam, s azóta már többször DVD-n. Nagyon sok érzelem van benne - mindig elgondolkodtat engem is.

    VálaszTörlés