Hálás vagyok...

-... mert végre Palkó reggel nem kapcsolta be a tévét. Persze külön kértem, hogy ne tegye, de legalább szót fogadott.
-... mert tévé helyett elkezdett halkan pötyögni a harmóniumon, pedig még csak most kezdett szolfézsra járni.
-... mert szeret szolfézsra járni.
-... mert reggel nem volt kapkodás, mégis időben az imaházba értünk. Pedig egy aprócska közös áhítatot is tartottunk, és még egy kicsit kreatívoskodtunk is. Legalábbis én, mert a könyvtárból kikölcsönöztem a karácsonyi Tilda könyvet, és a sablonokat írtam át sütőpapírra.
-... mert konkrétan nekem szólt az imaóra témája, és az igehirdetés is. Alig bírtam visszatartani a sírást. Annyi ember előtt azért még sem potyoghatnak a könnyeim.
-... mert bejelentettek az ifisek közül egy eljegyzést, aminek kifejezetten örültem.
-... mert Palkó ügyesen mondta el az aranymondást.
-... mert a nekem szóló igehirdetés kapcsán megírtam egy régóta aktuális levelet.
-... mert van egy kölcsönlányom, aki megkérte, hadd bújhasson hozzám, mert az anyukája most morcos.
-... mert ízlett mindenkinek a rozmaringos krumpli a Nők Lapja Adventből.
-... mert Mammka könyvét tegnap kiolvastam, és már tudom, miért kellett nekem az a könyv. Köszi Mammka, ezúton is!
-... mert van Aki fogja a kezem.

Köszönöm Mennyei Atyám!