2011. május 27., péntek

Van amikor...

...eszedbe sincs megbántani a  másikat. Mégis sikerül.

Ma én jártam így. Pedig meg sem fordult bennem, hogy ez lesz belőle. Ráadásul mind a 10 körmömről lekapott. Persze azután bennem is megszólalt az a kis hang, hogy na ne már, még neki áll feljebb. De azután megszólalt egy másik hang, amely ugyan halkabb volt, mint a másik, de mégis tisztán hallható. Így odamentem ehhez a kollégámhoz, és bocsánatot kértem tőle. Bár megjegyezte, hogy más dolog miatt ilyen rossz a kedve, de nem igazán vettem észre rajta, hogy számított neki bármit is.... Ezért most egy kicsit szomorú vagyok.

1 megjegyzés:

  1. Biztos lehetsz benne,hogy ha nem is láttad akkor,hogy változtatott valamit a bocsánatkérésed, az azért ott dolgozik benne egész hétvégén, sőt.....Ez egészen biztos. És így tettél leginkább tanúbizonyságot.♥

    VálaszTörlés