Az influenzás napokat általában filmnézéssel töltöttük. Palkó most először látta Mary Poppinst. Bár a zenéjét ismerte, de magát a filmet eddig még nem látta. Persze Julie Andrews főszereplésével (1964-ben készült film). S lássatok csodát. Ez a történet, amin én felnőttem, és az összes könyvet is olvastam, ez bizony Palkónak is nagyon bejött. Pedig lassan 9 lesz, és mégis. Olyan jó volt látni, ahogy dúdolt a dalok alatt, és csillogott a szeme, és magyarázott közben. S kérte, hogy máskor is nézzük meg, mert ez neki nagyon tetszik.
Ugye, milyen érdekes, hogy az ő korosztályának a XXI. században olyan meséket és filmeket tálalnak fel, ahol megszokott az erőszak, a vér, a félelem.
Nekünk még olyan filmjeink és meséink voltak, ahol a szeretet, az öröm volt a lényeg. Minden ilyen alkalommal, amikor ilyet láttunk, megjelent a csoda is. Legalábbis is így tudnám megfogalmazni, amit kaptam egy-egy ilyen történet alkalmával.
S ezek után nem meglepő, hogy Palkó már látta A muzsika hangjait is, ugyanúgy Julie Andrews-al, és ez is nagyon bejött neki.
Azt gondolom, sok minden múlik rajtunk, szülőkön.
De azért magamnak is kedveztem. Mert kötés és hímzés közben megnéztem a kedvenceimet. Igaz, ezeket eddig csak könyvekben olvastam, de jó volt filmen is látni őket. Anyegin Ralph Fiennes-sel, Nyomorultak Liam Neeson-nal, Twist Olivér......... :))))))))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése