Bár a születésnapom holnap lesz...

... de ezt a verset ma kaptam jókívánságul.

A kép saját. 

Egykor a szeretet, az eget áttörve,

lejött világunkba, embertestet öltve!

Tudta: szeretete, drága kincs lesz nekünk,

kész volt, szeretetét megosztani velünk!

Tudta: szívünk olyan szeretetre vágyik,

mely - gyűlölet mezőn - nem nő, nem virágzik.

Amerre elvonult, veszekedést látott,

a harag, gyűlölet, nem ismert barátot.

Két testvérszív között, látva keménységet,

szeretet adhatott volna, egyességet.

A kevélyt, szavakkal legyőzni, nem lehet,

de legyőzheti azt, Krisztusi szeretet!

Mert Jézus szerelme, oly hatalmas erő,

mely előtt elnémul a kevély, kérkedő.

Jézus azért jött, mert hevíteni vágyott,

jéggé dermedt szívű, bús embervilágot!

Jézus a szeretet, s ki őt befogadja,

oltalmába veszi, elveszni nem hagyja.

Jézus szeretete, megszégyenít minket,

szelíddé formálja, kevély szíveinket.

De áldozat nélkül, nem lehet szeretni,

Jézus kész volt értünk, keresztfára menni!

Ott lett nyilvánvaló, milyen mélyen szeret,

az Ő szeretete, halálos szeretet!

E nagy szeretetet hozta le minékünk,

midőn átvállalta, tengernyi sok vétkünk!

Így vált lehetővé, hogy Vele lehessünk,

s hozzá hasonlóan, áldozva szeressünk!

Pecznyik Pál - Halálos szeretet