2010. november 21., vasárnap

Hívő életemet.....

....végigkíséri ez az ének. S mindannyiszor összeszorul a szívem.

Újszövetséged elfogadom, magam egészen odaadom.
Nem tartok semmit, legyen tiéd,
félelmeimtől irgalmad véd.
Áttört kezedbe kezem teszem,
ne engedj kérlek, ha elveszem.
Láncolj magadhoz örökre már,
nincsen itt részem, nincs ami vár!
Hű lenni nékem, tudom nehéz de szívem lássad, hű lenni kész.
Járva utamban megbotlanék, engedj magadhoz keresztedért.
Hű lenni nékem, tudom nehéz, de szívem lássad hű lenni kész.
Járva utamban megbotlanék, emelj magadhoz keresztedért.

1 megjegyzés: