Nehezen bírtam már a telet, a havat, a hideget, a rossz időt, a sok betegeskedést a fiam részéről, és persze, hogy az utolsó hetekben nekem is gondjaim voltak a térdemmel. Térdfájás ide, Baker cysta oda, engem már nem érdekelt. Csak egyet szerettem volna: kimozdulni itthonról, persze munkahelyen túlra. :)
S ma végre már kirándulni mentünk Palkóval, a Naszályra. Persze a hegy meglehetősen nagy falat lett volna számunkra, ezért megmaradtunk egy útvonalnál, ami a Kopasz-tetőre vezetett, és egyáltalán nem bántuk meg, ahogyan ez a képeken is látszik. Egyet sajnáltunk csak, hogy a barlangba nem tudtunk lejutni, annyira csúszott a föld. Ott még csak olvadóban volt a hó. Én még valahogyan lejutottam volna, de Palkónál nem tudtam volna garantálni, hogy épségben lejut. Talán pár hét múlva, már oda is eljutunk. Egyébként maga az útvonal nehéz volt. Meglehetősen meredek oldalon kellett feljutnunk, de a látvány, ami fent a tetőn fogadott bennünket, az mindenért kárpótolt.
Gyonyoru kepek.:)
VálaszTörlésÓ,de gyönyörű!!!!!!!
VálaszTörlésMost látom,hogy a blogomat a keresztény blogok közé soroltad.:) Ennél nagyobb kedvesség ma nem is érhetett volna.:)Köszönöm!Életemben Isten a legfontosabb,párhuzamban a családommal.
VálaszTörlésŐ az alap.
Érdekes,hogy a napokban én is így szortíroztam az oldalakat....:)
Igen, drága Mammka! Számomra ennyire átjön, hogy Istenbe vetett hited átsző mindent. :)
VálaszTörlésDe szép képek! Közel laktok hozzánk. :)
VálaszTörlés