Szeretem a havat.
Csodaszéppé teszi a vidékünket ez a vastag hótakaró. Hangsúlyosabb a csend, a magány. Ami nem mindenesetben rossz.
Szeretem a havat. De azért 3 órás hólapátolást már sokallom. Megcsináltam az én részemet kívül, és egy csöppet elkeseredten néztem a szomszéd előtti részt (újabb 25 m, 2 m szélesen, hogy az autóval kiférjek). Bejöttem. Imádkoztam. Istennek minden lehetséges. Még az is, hogy elállítsa a havazást. A végén már csak erőt kértem, hogy bírjam. Kimentem, és elkezdtem volna a lapátolást, mikor felfigyeltem valami bizalomgerjesztő hangra. Jelen esetben egy hókotró közeledésére. Nem is igazi hókotró volt, hanem egy nagy traktor hóekével. 7 évvel ezelőtt láttam erre utoljára hókotrót!!! Eltudjátok képzelni mit éreztem?! Potyogtak a könnyeim leginkább befelé, de egy-két csepp csak kikívánkozott. Segítségemre jött az ÚR!!!!
A hókotrósnak integettem köszönetképpen, és talán a könnyeimet is észrevette, de sebaj.
Azóta persze leesett az újabb adag hó, ami összesen már kb. 50-60 cm errefelé. Volt még lapátolnivaló így is, el is gémberedtem, kétszer ruhát is váltottam, de erőt is kaptam.
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." 50. Zsoltár 15. vers
De jóóó. Olyan jó ilyen kézzel foghatóan tapasztalni az imameghallgatást.
VálaszTörlés