Más ez a nap...

...mint a többi. 

Nem csak azért, mert Palkó negyedikes lett, és újabb kihívások várnak. De olyan jó lenne végre görcsölés nélkül végigcsinálni az egész tanévet (mivel telhetetlen is vagyok: az összes többi tanévet is). Csak egy kicsit lazábban, kevesebb parával. Nem agyon idegesíteni magam, és a gyerkőcöt is. Megélni, hogy elég minden napnak a maga baja, és nem kell húsz nappal későbbi események logisztikai, pénzügyi, és egyéb megoldásán agyalni.

Így szeretném, így szeretnénk.

S nem titok, hogy ezt kértük imádságban is.

Az osztály teljes létszámban jelen!

Nagyon ötletes.

Na, hol a Palkó?

Palkó elérkezett abba a korszakába, amikor már nem veszi szívesen, ha fotózzák.

 Ezt titokban lőttem. :)

S ha már iskolakezdés. Az egy dolog, hogy a tanévkezdés nálunk több tízezer forintra rúgott, pedig a legegyszerűbb dolgokat vettük csak meg, és csomó minden volt is itthon. Az is igaz, hogy nálunk a költségeket megdobja a zeneiskola. És bizony új cipő is elkélt a nagyfiúnak, hisz már nagyon lábon él (tízéves, és már 39-es a mérete). De amikor egyes szülők a tankönyvvásárlás közepette (ez 'csak' 18 ezerre rúgott) az arcunkba vágják, hogy azt én ingyen kapom, akkor azért megáll az emberben az ütő. Ajándékba kapott nyugalommal tudtam válaszolni, hogy soha nem kaptam ingyen se tankönyvet, se étkeztetést. Bár egyedül nevelem a fiamat, de a fizetésem, és a családi pótlék meghaladja azt az összeget (a min. öregségi nyugdíjhoz van köze, azt hiszem), ami miatt, mi kiesünk ebből a körből. Az anyukát leszereltem, de azért motoszkál a fejemben az egész jelenet. Mert nem tartom igazságosnak a rendszert, hiszen ez a bizonyos egy főre eső összeg, már több mint kilenc éve ugyanaz. Nem titok, 37.500 Ft körüli. Ha józanul számolunk, sem lehet ebből megélni. És ezt lehet ragozni. Lehet elégedetlenkedni, csak nincs értelme.

Muszáj ilyenkor is felemelni a tekintetemet, hogy ne a nem túl igazságos elosztást figyeljem, hanem azt, akinek a kezében az életem van.

Nála békességre lelek, és mindig arra a megállapításra jutok, többet kapunk, mint szükséges.

Talán e fentiek miatt, vagy talán csak azért, hogy az iskolakezdési merevségemet feladjam, gondoltam egy nagyot, és megleptem magamat pár dologgal a szeptemberi fizetésemből. 

Nem jellemző ez rám. 

Sőt! 

Nagyon is szokatlan. 

De mivel Palkóval már a nyáron is beszélgettünk arról, hogy karácsonykor mellőzhetnénk egymás felé is a pénzen vett ajándékot, és csak a handmade-re összpontosíthatnánk. Ezért gondoltam egy nagyot, és befektettem két angol kreatívos újságba.

Mindkettőre a 1001fonalban bukkantam (ha Kern Ági nevét ide pötyögöm, akkor a többség szerintem tudja, kiről beszélek, és kié a bolt), és tüzetesen átlapozva, azt kell, hogy mondjam, megérte.

A másik ajándékom magamnak pedig a Havasi Balázs Ecset és zongora című CD-je.

Biztosan sokan hallgattátok a koncertjét az M1-en augusztus 20-án. 

Na, szóval , ő az.

Aminek kifejezetten örülök, hogy Palkónak is tetszik. Ami azért nagy dolog egy kamaszodótól.

:)

És ha még elmondom, hogy oda-vissza a vonaton ismét Gárdonyit olvastam, a Titkosnaplót, és mennyire felüdített. Azt hiszem, ez volt az egész nap fénypontja.

Energiával, örömmel és békességgel teljes tanévkezdést kívánok mindenkinek!