Késéssel, de végül csak megérkezett Ildihez a PIF ajándékom. A fotókat tőle hozom, mert nekem már nem volt erőm szép fotókat készíteni róluk.
Nagy öröm volt olvasni az e-mail-jét, amiben lelkendezett. :))))
Nagy öröm volt olvasni az e-mail-jét, amiben lelkendezett. :))))
Egy saját készítésű fotóalbum
Mosirongy
Sál - itt volt módom először kipróbálni a leejtett szemek technikáját, és annyira tetszett, és annyira lendületes volt a kötése, hogy ilyen nekem is fog készülni.
:)
Viszont ennek a játéknak árnyoldala is van. Mert bizony én lemaradtam. Akinél jelentkeztem a játékra, ő bizony "elfelejtette' az egészet. Több mint egy hónap után jelentkeztem, hogy várjak-e valamit, vagy mi legyen, de sikerült meglepnie, mikor nem hogy elnézést nem kért, de még magát próbálta jól kihozni az egészből. Nem vártam sokat, de legalább egy bocsit, ráadásul egy olyan embertől, akit eddig sokra értékeltem - legalábbis a munkáit. Úgy látszik, nem mindenkinél számít sokat, hogy mit ír le, és mit mond ki. S ha ilyen kis dolgokban nem veszi komolyan a másikat, akkor mi lehet a nagy dolgokkal???
Az én játékomra szerintem senki nem jelentkezett (illetve Orsolya, de az egy régi pif játék ragadománya volt) , de én kaptam csomagot..azt sem tudom mi legyen, kinek és hogyan küldjek ajit? Anyukám megint beviszik a kórházba, ha lesz időm készítek 3 csecsebecsét és kisorsolom...
VálaszTörlésItt már nem igazán a játékról van a szó. Elfogadtam volna, ha küld egy e-mailt-t: bocs, kések, vagy bocs, úgy jöttek össze a dolgaim, hogy mégsem lesz az egészből semmi. De nem ez történt. S ha már a kézművesek "nagyjai" nem szavatartóak, akkor egyáltalán hogy merjek egyáltalán tőlük bármit is vásárolni?
VálaszTörlés