Gondviselés

Múlt hétvége felé kivettem pár nap szabadságot, hogy egy kicsit bepótoljam az itthoni elmaradásaimat. A fiam iskolában, így minden adott volt ahhoz, hogy haladjak. De sajnos én úgy működöm, hogy listát gyártok. Momentán ez 2 db A4-es lapot jelentett, amit teleírtam mindenfélével, köztük állandóan halogatott munkákkal. S ahogy végeztem egyikkel-másikkal, kihúztam a lapról ezeket. De valami folytán, ahogy kihúztam egyet, helyette eszembe jutott még kettő. Most ott tartok, ahogy az elején - van két teljes oldalam teleírva. Szóval a frász kerülget. :)

De azért hadd említsek meg egy esetet, ami velem esett meg pénteken. Pénteken rászántam magam a másik esővíztárolóm "beszerelésére". Fölösleges csatorna le... Mindkét dézsa teteje lezárva. A jól végzett munka után, elkezdtem locsolni is, és elfogyott a két hete összegyűjtött esővizem minden cseppje a vödrökből. Imádkozni kezdtem esőért. Aznap többször is. Egész nap gyönyörű napsütés, este még semmi a láthatáron. Eszembe jutott egy történet, ahol ugyancsak esőért imádkoztak, és az egész gyülekezetből egy kislány volt, aki esernyővel ment az imaórára, mert ő volt az egyetlen, aki el is hitte, hogy Isten cselekedni fog.
Este lefekvés előtt a dézsákhoz ki, tetők le, és irány aludni.
Másnap reggel pizsamában ki, és lám, tele mindegyik dézsám esővízzel. Csurig.

Öröm  volt a szívemben, szinte ugrándoztam. De csak visszafogottan, nehogy azt higgyék a szomszédok, hogy valami baj van nálam.

Aprócska történet, de nekem fontos momentum.

Imádkozzatok ti is hittel! Ne csak aprókért, hanem óriási dolgokért is.  :)